Change and stability in pediatrics

Abstract

A Semmelweis Egyetemen közel 10 év telt el az utolsó tanszékfoglaló előadás óta. Most Hunyady dékán úr ké-résére és javaslatára hangzik el a tanszékfoglaló előadás, amellyel, reményeink szerint, a nemes hagyomány újra-éled egyetemünkön. A mai előadás azonban kicsit rendhagyó, hiszen közel egy évvel ezelőtt kaptam megbízást az I. sz. (Bókay) Gyermekklinika igazgatói tisztére és vehettem át a megtisztelő, ám nehéz feladatot Tulassay Tivadar Professzor Úrtól. Rendhagyó, hiszen nem az első, tanévnyitó előadás a mai, hanem Önök már négy, remélem, nagyszerű előadásban ismerkedhettek a csecsemő-és gyermekgyógyászat alapjaival. Rendhagyó továb-bá, mert nem a tanszékvezetői céljaimat szeretném bemutatni, hiszen ezt közel egy évvel ezelőtt, pályázati előadásomban megtettem és a célok azóta sem változtak, és az elért eredményekről sem fogok beszámolni. Rendhagyó végül, mert nem "tanszékfoglaló" előadást kívá-nok tartani a mai napon.A foglal szó elsődleges értelmezése a birtokba vesz, meghódít. Egy vezetőnek egyik sem lehet célja. Én a mai napon "tanszékszolgáló" előadást kívánok tartani és ezzel szolgálni a tanszéket, a Semmelweis Egyetemet, a Bókay Gyermekklinikát és a magyar csecsemő-és gyermekgyógyászatot.Engedjék meg, hogy előadásom elején megemlékez-zek néhány, a klinikához kötődő fontos eseményről. Szinte napra pontosan 210 évvel ezelőtt (1804. szeptember 26.) született a magyar gyermekgyógyászat megalapítója, klinikánk megálmodója és létrehozója, Schöpf-Merei Ágoston. Egy nap híján 85 évvel ezelőtt (1929. szeptember 23.) tartotta nagy sikerű és mai napig érvé-nyes gondolatokat megfogalmazó tanszékfoglaló előadá-sát klinikánk korábbi igazgatója, Heim Pál. Végül, de nem utolsósorban, két nappal ezelőtt (2014. szeptember 20.) a Bókay Klinika betegellátó és oktató tevékenysége része lett a magyar örökségnek. Az elmúlt 175 év munkája Magyar Örökség Díjban részesült. Köszönet ezért az elődöknek és a jelen munkatársainak.Tisztelt Hallgatóság! Engedjék meg, hogy előadásom lényegi részére térve Heim Pál egykori tanszékfoglaló előadásából idézzek: "És én úgy érzem, hogy becsület-beli kötelességem ma, hogy elsősorban azt szögezzem le, hogy mivel tartozik a magyar orvosi tudomány [1] (ő a két Bókayt említette) nagynevű elődeimnek." A csecsemő-és gyermekgyógyászat története alig több mint 200 évre tekint vissza. Előtte a gyermek nem volt érték. "Isten adta, Isten elvette" -szólt a mondás. Schöpf-Merei az elsők köz ött ismerte fel, hogy a csecsemők és a gyermekek nem kis felnőttek, hanem speciális élettani, kórélettani folyamatok és betegségek miatt önálló, külön szakterület kell, hogy foglalkozzon velük. "… sajátságos szakismerettel nem bírván igen könnyen még jó igyekezettel is, hibás nézeteknek és végzeteknek adnak helyt. Hisz léteznek még orvosok is, kik a különbséget egy gyermek és a megnőttek kórháza között és az előbbinek nagyobb szükségeit és nehézségeit elegendőkép ismerni nem látszanak" -írta Schöpf-Merei Ágoston [2]. A fenti gondolatok óta változott-e vajon a gyermekgyógyászat? Heim Pál 1929-ben így fogalmaz: "A gyerme...