Bevezetés: Az elmúlt évtized egyik jelentős technológiai
újdonsága az ún. ’high-throughput’ molekuláris genetikai vizsgálati módszerek –
mint a kromoszomális microarray-analízis (chromosomal microarray analysis, CMA)
és a teljesexom-szekvenálás (whole-exome sequencing, WES) – elterjedése a
praenatalis diagnosztikában. Célkitűzés: Az elmúlt 5 évben
munkacsoportunk több mint 252 praenatalis vizsgálatot végzett hazai
laboratóriumi háttérrel, amelyek indikációját különböző súlyosságú strukturális
magzati ultrahangeltérések képezték. A klasszikus citogenetikai vizsgálatok
eredményétől függően végeztük el a nagy felbontású CMA- és WES-analíziseket a
praenatalis diagnosztika érdekében. Módszer: A
CMA-vizsgálatokat a „GeneChip System 3000 Instrument” platformmal végeztük az
SNP-alapú komparatív hibridizálás módszerével. Az általunk elvégzett
újgenerációs szekvenálás során a teljes humán exom szekvenciájának meghatározása
IonTorrent és Illumina platformokkal történt. Eredmények:
Összesen 252 magzati CMA-vizsgálatot végeztünk, és 42%-ban mutattunk ki
valamilyen hiányt vagy többletet, ebből 22%-ban igazoltunk kóros eltérést. 42
esetben végeztünk WES-t, amelyből 9 esetben (21,4%) azonosítottunk kóros
eltérést az öröklésmenetet támogató, a magzati fenotípussal feltételezhetően
összefüggésben lévő, a ClinVar adatbázis vagy az ACMG-klasszifikáció alapján.
Megbeszélés: Tekintettel arra, hogy a magzati fenotípus
értékelése közvetett, a praenatalis CMA- és WES-elemzésnek elsősorban a magzati
ultrahangvizsgálat során azonosítható strukturális anomáliákkal összefüggő
génekre, kromoszomális régiókra kell korlátozódnia. A szülők vizsgálata mind a
CMA-, mind a WES-analízisek során kiemelt jelentőséggel bír, főleg azokban az
esetekben, amelyeknél a kapott eltérés nem hozható egyértelmű összefüggésbe az
ultrahangeltérésekkel. Következtetés: Fontos meghatározni
azokat a paramétereket, amelyek alapján a magzati mintában talált
kópiaszám-eltéréseket és WES-vizsgálattal igazolt variánsokat a leletben
közöljük (figyelembe véve a nemzetközi ajánlásokat). Ezek alapján a praenatalis
klinikai genetikai tanácsadáskor sokkal használhatóbb információk adhatók. Orv
Hetil. 2024; 165(14): 523–530.