A kórházon kívül bekövetkezett keringésmegállások esetén a túlélésben nagy
szerepe van a minél előbb, szakszerűen megkezdett újraélesztésnek. A
bajbajutottat általában egy laikus személy észleli, a segítségnyújtási
hajlandóság azonban elmarad az elvárhatótól. A segítségnyújtási aránynak és az
újraélesztés minőségének javulásához hozzájárulhat a diszpécserasszisztált
újraélesztés alkalmazása, melynek során a szakember a segélyhívás során
instruálja a helyszíni ellátót. A széles körben bevezetett telefonasszisztált
újraélesztés továbbfejlesztett változata a videoasszisztált újraélesztés, mely a
hangalapú kommunikáción túl biztosítja a videoalapú kommunikációt is, ezzel
pontosabb képet adva a helyszínről, a bajbajutottról és az ellátóról egyaránt,
valamint biztosítva a valós idejű visszajelzés lehetőségét. Korábban a témában
főként szimulált környezetben történtek felmérések, melyek kimutatták a
videoasszisztált újraélesztés pozitív hatásait. A technológia néhány országban
már a valós ellátási rendszerbe is bekerült. A pozitívumok ellenére fontos
megvizsgálni az eddig kevésbé kutatott aspektusokat is, melyek a technológia
hatékonyságát befolyásolják. Ilyen lehet a kamerapozíció, a képminőség, a
környezeti viszonyok, valamint az ellátók és a diszpécserek ismerete és
attitűdje a videoasszisztált újraélesztéssel kapcsolatban. Az utóbbiak
tisztázása azért fontos, mert a technológia rendelkezésre állása önmagában még
nem garancia a sikeres implementációra. Összefoglalva, javasolt egy nemzeti
CPR-regiszter létesítése. A V-CPR-módszer bevezetéséhez hazai környezetben
végzett tanulmányokra van szükség. Javasolt egy szakmai konszenzus-munkacsoport
alakítása az összes érintett szakértő bevonásával a V-CPR irányelveinek
kidolgozásához. Orv Hetil. 2022; 164(1): 11–18.