Bevezetés: A csírahiány olyan számbeli fogazati rendellenesség,
melynek során a fogak csírája nem fejlődik ki, így a normálisnál kevesebb számú
fog tör elő. Érinthet egy fogat, fogcsoportokat, vagy akár teljes foghiány is
megjelenhet. Epidemiológiai kutatások alapján előfordulása gyakoribb maradó
fogazatban, mint tejfogazatban. Célkitűzés: A jelen tanulmány
célja a csírahiánnyal rendelkező páciensek csontos alapjának vizsgálata
panorámaröntgen-felvételeken, illetve a hiányt határoló fogak dőlésszögének
meghatározása és a kapott eredmények összehasonlítása egy kontrollcsoport mérési
eredményeivel. Módszer: Méréseket végeztünk csírahiánnyal
rendelkező páciensek panorámaröntgen-felvételein, majd a kapott értékeket
összehasonlítottuk a csírahiánnyal nem rendelkező páciensek röntgenfelvételein
mértekkel. Dentoalveolaris lineáris, illetve szögméréseket végeztünk. A 60
vizsgált egyén átlagéletkora 14,15 ± 4,48 év volt, hozzájuk kontrollcsoportot
rendeltünk 13,98 ± 4,07 átlagéletkorral. A tanulmányozott populáció 70%-a lány,
30%-a pedig fiú volt. Eredmények: Statisztikaliag jelentős
eltéréseket találtunk az esetcsoport és a kontrollcsoport között a
transzverzális mérések és az egyoldali lineáris mérések esetén
(p<0,01). Következtetés: A jelen
tanulmány keretén belül elvégzett méréseink alapján megállapíthatjuk, hogy a
csírahiánnyal rendelkező páciensek esetén, a jellegzetes hipodivergens
arctípusra jellemzően, harántirányban fejlettebb mandibulát és kisebb
gonionszöget találtunk a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Mind a felső középső
metszők, mind a felső szemfogak tengelye konvergál az okklúziós sík felé felső
kismetszői csírahiány esetén. Orv Hetil. 2022; 163(44): 1751–1757.