A tanulmány a játékosi ágencia nyújtotta lehetőségek és korlátok tematizálásából fakadó ideológiakritikus attitűdöt vizsgálja a dán Playdead által fejlesztett önreflexív platform-puzzle játék, az Inside (2016) procedurális retorikáján keresztül. Ian Bogost nyomán procedurális retorikának nevezzük a meggyőzésnek, illetve érvelésnek azt az innovatív módját, amelyben egy eszme vagy gondolat verbális vagy audiovizuális kommunikációja és befogadó általi passzív fogyasztása helyett a játékok szabályaikon alapuló folyamataik és az ezekre épülő játékosi aktivitás által fejtik ki hatásukat, illetve igyekeznek meggyőzni a velük interaktív viszonyba lépő játékost sugalmazott igazságaikról. A tanulmány arra igyekszik rámutatni, hogy a játék a mechanikus és külső referenciával rendelkező (ábrázoló, narratív) elemei közötti ludonarratív összhang segítségével miként hoz létre analógiákat a játékosi kontroll logikája, a mainstream videójátékok működésmódja, illetve a neoliberális társadalmi rend által fenntartott kontrollérzet között.