20.
Korábbi kutatások megmutatták, hogy versengő helyzetben a nagyobb jutalom megnövekedett fiziológiai arousallal jár. Mégis kevés tanulmány érintette a jutalmazás hatását a tesztoszteron (T) szintre, annak ellenére, hogy ez a hormon érzékenyen reagál a versengő helyzetekre és státuszváltozásokra. A jelen kutatás versengő helyzetben vizsgálta a nyáltesztoszteron és fiziológiai arousal (szívritmus, szívritmus-variabilitás) változásait fiatal felnőtt férfi mintán (N = 40, átlag életkor = 21.7 ± 2.3
év). A részt-vevők egy videojátékban versengtek egymással, ahol a páros egyik tagja nyert, a másik veszített a képes-ségeknek és erőfeszítésnek megfelelően. A párosok véletlenszerű csoportosítása alapján résztvevők vagy egyenlő pénzjutalmat kaptak, vagy a győztes több jutalmat kapott, mint a vesztes (egyenlőtlen jutalom). A pszichofiziológiai és endokrinológiai méréseken túl a résztvevők versengéssel kapcsolatos attitűdjeit (hiperversengés, önfejlesztő versengés) és a versengő helyzetben mutatott hangulati változásait is fel-* A szerzők őszinte köszönetüket fejezik ki dr. Jos Boschnak és dr. Kekecs Zoltánnak, amiért egy korábbi változatára tett megjegyzéseikkel segítették a kézirat jobbá tételét.
122Nagy T. -Kovács J. K. -Polyák Á. -Harmat L. -Bárdos Gy. -Fülöp M.
mértük kérdőívek segítségével. Az eredmények azt mutatták, hogy a versengés mindkét csoportban növel-te mind a szubjektív, mind a fiziológiai arousalszintjét, ám a jutalom mértéke nem volt szignifikáns hatással a T szintre. A T szint csak a vesztes hiperversengőkben növekedett szignifikánsan. A kompetitív teljesítmény korrelált a győztesek és vesztesek T szintjével, illetve annak változásával, alátámasztva azt a korábbi megfigyelést, hogy a versengő teljesítmény és a T egymást kölcsönösen meghatározó kapcsolatban állnak. A kapott eredmények összefüggésben vannak a státuszinstabilitás-hipotézissel.Kulcsszavak: bio-szociális státuszelmélet, versengés, szívritmus, jutalom, teljesítmény, tesztoszteron, hiperversengés, státuszinstabilitás-hipotézis
BEVEZETÉSAz utóbbi évtizedekben nagyszámú kutatás vizsgálta a versengésre adott bio-pszichológiai válaszokat. Ezekben a kutatásokban kiemelt szerep jutott a legfontosabb androgén szteroid hormonnak, a tesztoszteronnak (T). Több tanulmány számolt be emelkedett T szintről a versengésre való felkészülés és a versengő tevékenység alatt (például BATEUP, BOOTH, SHIRTCLIFFH és GRANGER, 2002; MAZUR, SHELLEY, THARP és KITTOK, 1989; VAN DER MEIJ, BUUNK, ALMELA és SALVADOR, 2010), valamint arról, hogy a versengés győztesének megnövekedett a T szintje a veszteshez képest (például COSTA és SALVADOR, 2012; MAZUR, BOOTH és DABBS Jr, 1992; MCCAUL, GLADUE és JOPPA, 1992). Ezeket az eredményeket két eltérő, ám egymást kiegészítő elmélet magyarázza. 1. A "kihívás hipotézis" szerint a T szint a kihívást igénylő helyzetekben, illetve az azokra való felkészüléskor megnő, ami segíti a szervezet a jobb teljesítményt elérésében (ARCHER, 2006; WINGFIELD, HEGNER, Jr és BALL, 1990). 2. A bio-szociális státusz elmélet szerint az eme...