A krónikus C-vírus hepatitis kezelése az elmúlt huszonöt évben igen jelentős fejlődésen ment keresztül. Az 1-es genotípusú betegek gyógyulási aránya a pegilált interferon és ribavirin kettős kombinációval elérhető 40-50%-ról a direkt ható antivirális szerek bevezetésével szignifi kánsan növekedett. A direkt ható antivirális szerek három nagy csoportja ismert, amelyek a vírus szaporodásának különböző fázisában fejtik ki hatásukat, a vírus nem strukturális fehérjéinek működését gátolják (NS3/4A proteáz, NS5A protein és NS5B polimeráz). A hepatitis C-vírus rendkívül gyorsan szaporodik és ennek kapcsán folyamatosan képződnek mutánsok, amelyek rezisztensek lehetnek a direkt ható antivirális terápiára. Mivel a kezelés előtt ezek már jelen lehetnek, és a direkt ható antivirális kezelés alatt csak ezek képesek szaporodni, a szelekciós nyomás hatására a rezisztens vírus váltja fel a vad típust. Ez különösen megfi gyelhető volt monoterápia esetén, emiatt a direkt ható antivirális szereket kezdetben pegilált interferonnal kombinálták, majd mostanában teljesen interferonmentes kezeléseket fejlesztettek ki, amelyek két vagy három direkt ható antivirá-lis szer kombinációjából állnak. Az első generációs proteázgátló telaprevir és boceprevir mellett megfi gyelhető volt, hogy az 1a genotípusú betegek kedvezőtlenebbül reagálnak, magasabb a rezisztenciaarány, mint az 1b-betegekben. Hasonló jelenség megfi gyelhető a korszerűbb proteázgátlókkal is, de az NS5A-és NS5B-gátlók esetén is. Ennek hátterében az alacsonyabb genetikai korlát áll, azaz kevesebb mutáció is elegendő a rezisztencia kialakulásához az 1a genotípusban. A szelektálódó rezisztens mutánsok jelentik az egyik legfontosabb kihívást az interferonmentes kezelések során. Orv. Hetil., 2015, 156(21), 849-854.Kulcsszavak: hepatitis C-vírus, direkt ható antivirális szerek, rezisztencia, genotípus 1a és 1b
Signifi cance of hepatitis C virus baseline polymorphism during the antiviral therapyThe treatment of chronic hepatitis C has developed signifi cantly during the last 25 years. In patients with genotype 1 infection 40-50% sustained virologic response could be achieved using pegylated interferon and ribavirin dual combination, which could be increased signifi cantly with the introduction of direct acting antivirals. Three major groups of direct acting antivirals are known, which directly inhibit different phases of viral life cycle, by inhibiting the function of several non-structural proteins (NS3/4A protease, NS5A protein and NS5B polymerase). Due to the rapid replication rate of hepatitis C virus and the error-prone NS5B polymerase activity, mutant virions are generated, which might have reduced susceptibility to direct acting antiviral therapy. Since these resistance associated variants might exist before the antiviral therapy, they are still able to replicate during the direct acting antiviral treatment. Due to this selection pressure, the resistant virus will replace the wild type. This was especially detected during monotherapy, therefore, the fi rst generation of direct...