A kontrolling tudományterülete az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül. A pénzügyi számvitelhez kapcsolódóan kialakult a vezetői számviteli tevékenység, mely összefogta a költségek, valamint az eredmények elszámolásáért, tervezéséért felelős területeket, ezáltal átszőve a teljes vállalati tevékenységet, a pénzügyi területtől egészen a termelési, értékesítési, marketing, humánerőforrás folyamatokig, kielégítve a menedzsment egyre inkább növekvő információs igényét. A kontrolling tevékenység fejlődése tekintetében különbséget kell tennünk az angolszász, valamint a német nyelvterületre jellemző irányzatok között. Az alapvető különbség a kontrolling szervezeti kereteken belüli elhelyezkedéséhez köthető, az angolszász irányzat szerint a kontrolling a vezetés szerves része, fő feladata a vezetés segítése abban, hogy képessé váljon az erőforrások hatékony allokációjára. Ezzel szemben a német irányvonal a kontrollingot tulajdonképpen egy olyan információ előállító eszközrendszernek tekintette, különálló szervezeti egységként, amely alapján a vezető a különböző tervezési és kontroll folyamatokat meg tudta valósítani. A két irányzatban azonban közös, hogy az operatív vezetési területeken túl egyre inkább kiterjed a kontrolling tevékenység a stratégiai szintekre is, így szolgálva a vállalati teljesítmény hatékony javítását.