Counter Culture and Humanistic Psychology

Abstract

A posztkuhniánus tudományelmélet indokolttá teszi az extrinzik, vagyis a tudományon kívüli tényezők fi gyelembe vételét egy tudományág fejlődésében. 2 Kuhn szerint az új paradigma melletti elkötelezettség csupán magán az új paradigmán belül indokolható. Az adott paradigmával nem konform megfi gyeléseket a kutatók egy ideig negligálják, vagy beleerőltetik az uralkodó paradigma Prokrusztész-ágyába. Egy idő után az adott paradigma recsegve-ropogva összedől, vagy kevésbé látványosan engedi át a helyét az új paradigmának. Kuhn eredetileg a természettudományok fejlődésére dolgozta ki elméletét. A pszichológiára azonban még kevésbé alkalmazhatók a tudományok öntörvényű és kumulatív fejlődéséről alkotott pozitivista elképzelések és az internalista szemléletű tudománytörténeti leírások, mint a természettudományok esetében. A lélek tudománya meglehetősen érzékenyen reagál a korszellem, az adott társadalmi-kulturális miliő befolyására. Az alábbiakban azt a szinergiát fogjuk felvázolni, amely a humanisztikus pszichológia és a hatvanas évek Amerikájának erőteljes ifjúsági szubkultúrája, az úgynevezett "ellenkultúra" között fennállt. Kitekintésként a transzperszonális pszichológia és az ellenkultúra helyébe lépő New Age-mozgalom kapcsolatáról is írunk.