A beszélői bizonytalanságot és nyomatékosítást jelölő elemek, más néven pragmatikai markerek története az ómagyar korszak utáni időszakokra nézve feltárás alatt van. Az egyes elemek funkcióinak alakulása, átjárhatósága is kutatásokat igényel. Jelen tanulmány célja néhány pragmatikai marker kontextusfüggő átértékelődésének bemutatása 16–18. századi adatok alapján. A tárgyalt elemek olyan funkciókban (is) használatosak a vizsgált korszakban, amelyek eltérnek a napjainkban jellemzőktől (részben az első ismert jelentéseiktől is különbözve). A változások érintik az evidencialitás (szinte ~ szintén: hedge → intenzifikáló; azt tud booster, de az így jelölt esemény nem valósul meg), valamint a polaritás (alkalmas) kérdéskörét. Az elemzés a Történeti magánéleti korpusz mellett a korszak további forrásait is tekintetbe veszi, felvetve, hogy a tárgyalt markerek mutatnak-e valamiféle regiszter szerinti különbségeket a tárgyalt újabb funkciók kapcsán.