“…A hazai adatokat vizsgálva munkacsoportunk a járvány első, még csonka éve (azaz a 2020 márciusától decemberéig tartó időszak) kapcsán azt találta, hogy a magyar szuicid halálozásnak a hosszú évek óta tartó, monoton módon csökkenő trendje véget ért, és a teljes populáció, ezen belül a férfiak körében kifejezett (16%-os, illetve 18%-os), statisztikailag szignifikáns emelkedés mutatkozott a járvány által érintett hónapokban ahhoz a tényellentétes állapothoz képest, hogy a járvány nem következik be (a jelen dolgozatban a 2020-as járványhónapokra kalkulált emelkedések ennél kisebbek voltak, amit magyarázhat, hogy a jelen és a korábbi tanulmány eltér egymástól a vizsgált időszak hosszúságában, a vizsgált eredményváltozó típusában [ráta vs. esetszám] és az alkalmazott módszer tekintetében is) [1]. Így az első járványév adataiból kiindulva hazánk azon kevés országok közé tartozik (Nepál, Spanyolország, India, Japán és Puerto Rico mellett), amelyekben a járvány kitörése után a nemzeti szuicid ráta kedvezőtlen irányú fordulatot vett [21,23,26,27]. Figyelembe véve ezt, valamint azt is, hogy bizonyos teóriák szerint a nagy léptékű katasztrófák késleltetett módon vezetnek a szuicid ráta növekedéséhez [36,37], úgy gondoltuk, hogy érdemes megvizsgálni, hogyan alakul hosszabb távon a pandémia során a hazai szuicid halálozás, így a jelen tanulmányban már a 2021-es év esetszámaival kiegészített adatsorokat használtuk.…”