Dietary evenness, prey choice, and human–environment interactions

Abstract

Although measures of evenness of archaeological faunas are increasingly used in zooarchaeological analyses, the widely accepted hypothesis that increasing evenness should indicate increasing dietary breadth has not been tested. In this paper, I examine three factors that can contribute to changing evenness values-changing encounter rates with high-ranked prey types, changing diet breadth, and similarity between the return rates of the highest-ranked resources-and discuss ways of controlling the latter two factors. I then test the "evenness hypothesis" using ethnographic data collected by Smith Although the results support the evenness hypothesis, they also show that the nature of archaeological data may make evenness measures difficult to use accurately. Evenness can be used to understand changing prehistoric encounter rates with prey, but many conditions must be met for it to do so.

Gestión cinegética racional ligada a la praxis de la caza y la recolección. ¿Entelequia aristotélica o quimera?

“…La TFO no excluye que determinadas decisiones tengan finalidades distintas a la aquí planteada, como obtención de pieles, nutrientes esenciales para la salud, productos de interés para cubrir otras necesidades, prestigio social, reducción de riesgos o ánimo de lucro, por ejemplo (Jones, 2004;Winterhalder y Kennett, 2006). Un tal comportamiento no refuta las predicciones establecidas porque son casos particulares de una estrategia global cuyo objetivo, a largo plazo, es la rentabilización de las capturas en términos energéticos con el menor esfuerzo y riesgo posible.…”

Az édesvízi kagylók szerepe a kárpát-medencei neolit közösségek gazdálkodásának és az ártéri, folyóvízi környezet lokális, regionális adottságainak rekonstrukciójában

“…Az emberi viselkedésformák jobb megértéséhez az archeozoológia tudománya egyre inkább adoptálja a humán viselkedésökológiában, illetve evolúcióökológiában ismert és kidolgozott modelleket (Charnov & Oriens 1973;Sassaman 2004;Madsen & Schmitt 1998;Buttler & Campbell 2004;Broughton 1999;Cannon 2000Cannon , 2001Nagaoka 2001Nagaoka , 2002Nagaoka , 2005Jones 2004;Jones & Anderson 2005;Grayson & Delpech 1998;Hill et al 1987;Stephens & Krebs 1986;Wintherhalder & Smith 2000). A legismertebbek az ún.…”

“…Ilyen módon ezen indexek a fauna kulturáis aspektusát képviselik, vagyis a gyűjtés hatékonyságát fejezik ki (Nagaoka 2001(Nagaoka , 2002Kintigh 1984Kintigh , 1989Leonard & Jones 1989, Magurran 1988Peat 1974;Edwards 1989;Grayson & Delpech 1998;Neeley & Clark 1993;Simek & Snider 1988). A diverzitási, illetve egyenletességi mutatók tehát megmutatják, hogy a taxonok szempontjából a gyűjtés generalizált vagy pedig specializált volt (Nagaoka 2001, Butler & Campbell 2004, Peacock 2000Stiner & Munro 2002;Kelly 1995;Jones 2004). A számolt diverzitási és egyenletességi indexeink magasabb értéke több faj viszonylagosan egyenletes számú jelenlétére utal a vizsgált anyagban.…”

“…) A magasabb értékű diverzitási mutatók egyúttal a kisebb értékű fajok gyűjtésbe történő bevonását is jelzi, amely a gyűjtés hatékonyságának csökkenéséhez köthető. Ez utalhat egyfajta krízisállapot kialakulására is (Kelly 1995;Stiner & Munro 2002;Jones 2004). Munkánkban a Shannon-féle diverzitási indexet használtuk a gyűjtés módjának jellemzésére a fajgazdagsági mutató mellett (Zar 1996).…”

“…Mint a legtöbb természetes ragadozó, az ember is optimalizálja vadász illetve gyűjtögetési stratégiáját. Ez adja a humán viselkedésökológiában kifejlesztett (Charnov & Oriens 1973;Hutchinson 1959Hutchinson , 1965Lack 1954;McArthur & Pianka 1966;McArthur & Levins 1967;McArthur 1972;Orians 1969Orians , 1971) és az archeozológiában is egyre inkább teret hódító Optimális Táplálkozásviselkedési Modell (Optimal Foraging Theory továbbiakban OFT) alapját (Bird & Bliege-Bird 2000;Jones 2004;Nagaoka 2002Nagaoka , 2005Broughton 1999;Lupo 2007). A modell teljes egészében közgazdasági alapon nyugszik, figyelembe véve a gyűjtés vagy táplálkozás költség-haszon szempontú hatékonyságát (Smith 1991;Stephens & Krebs 1986).…”