Dinamika és komplexitás romák etnikai és nyelvi (ön)definícióiban (1. rész)

Abstract

A romák csoportjához (vagy csoportjaihoz) való tartozás kritériumai hagyományosan sokrétűek: nyelv, etnikai hovatartozás, szociokulturális sajátosságok, történelmi sajátosságok stb. Ennek ellenére a kategorizálások folyamatosan kettősségekre oszlanak: cigány és nem cigány, beás és nem beás, magyar romák és vlah romák, romák és nem romák, sőt egy- és kétnyelvűek. Ezt a logikát, amely a stabil csoportok képzetét idézi, Rogers Brubaker (2002, 2004) csoportosulásnak nevezte. Dolgozatom terepmunka tapasztalataira támaszkodva bevezeti azt a gondolatot, hogy a csoportosulás kategóriái csak korlátozottan érvényesek kutatásunk lokusában, és a kutatásban részt vevő romák részben eltérően beszélnek a nyelvről és az etnicitásról. Azt vizsgálom, hogy a szuperdiverzitás koncepciója (Blackledge–Creese eds. 2018) mennyiben képes adaptálni ezt az alternatív megközelítést a tudományos kutatásba, és hogyan járulhat hozzá a romákkal kapcsolatos nyelvi és társadalmi kérdések vizsgálatához és kezeléséhez.

A kulturális különbségek hatása a fordításra

“…A kultúraspecifikusság tehát azt jelenti, hogy egy reprezentáció, amely eleme az egyik közösség kölcsönös kognitív környezetének, nem eleme egy másik közösség kölcsönös kognitív környezetének. A reáliák és a kultúraspecifikus kifejezések fogalma közötti viszony értelmezéséhez Heltai (2007Heltai ( , 2013 ad segítséget.…”