Divergens térfelfogások a tértudományokban – hogyan tovább?

Abstract

A magyar tértudományi diskurzusban az utóbbi másfél évtizedben élénk vita bontakozott ki azok között, akik szerint a tér a valóság eleve, az emberi értelemadástól függetlenül jelen levő része, illetve azok között, akik szerint a tér alapvetően társadalmi konstrukció, tehát mindig az ember általi jelentésképzés, az emberi praxis által befolyásolt. Jelen tanulmány célja, hogy az e két nézőpont képviselői között kialakult, látszólag megfeneklett eszmecserét továbblendítse. E célból először áttekinti, hogy a magyar írásokban gyakran előkerülő pozitivizmus, illetve posztmodern címkék hogyan vesztettek jelentőségükből a nyugati térelméleti vitákban mint az elhatárolódás eszközei, s hogyan vált ezzel párhuzamosan egyre elfogadottabbá a térelméleti pluralizmus. Másodszor, a tanulmány a divergens (különösen a realista és a nem realista) térfelfogások közötti dialógus nehézségeire fókuszál, s a diskurzus fogalma körüli félreértések példáján keresztül szemlélteti, hogy ezek hogyan küszöbölhetők ki (részben) nagyobb filozófiai tudatossággal. Számolva a térelméleti címkék tudománypolitikai jelentőségével és a filozófiai alapfeltevések közötti különbségek áthidalhatatlanságával végül úgy érvel, hogy az eddiginél gyümölcsözőbb eszmecseréhez a „sajátunktól” eltérő megközelítésekkel szembeni nagyobb nyitottságra van szükség. Ez elősegíti a mélyebb (ön)reflexiót, valamint annak felismerését, hogy az egyes megközelítések meglátásai hogyan egészíthetik ki egymást.

A tér, a hely és a lépték megjelenése a gazdaságföldrajzi kutatásokban

“…Hazai szakmai körökben a különböző térfelfogásokról a 2010-es években felélénkült diskurzus és az abban -a Tér és Társadalom hasábjain -kibontakozott vita kapcsán megjelent tanulmányok (Dusek 2012;Erdősi 2014;Faragó 2012Faragó , 2013Nemes Nagy 2012Varró, 2018), valamint a témában készült akadémiai doktori disszertáció (Faragó 2016) és összefoglaló tanulmánykötet (Faragó 2018b) megállapításainak tükrében igyekszem érzékeltetni a különböző térfelfogások közötti alapvető különbségeket. A fent említett térelméleti vita központi témájaként jelent meg az abszolút (fizikai, anyagi, objektív) és relacionális (relatív, kapcsolati, szubjektív) tér egymáshoz képesti viszonyának kérdése.…”

“…A relacionális térfelfogást gyakran az abszolút térszemlélet meghaladásaként értelmezik (pl: Faragó 2012; Lengyel 2010), azonban többen is a két térfelfogás kibékítésére törekedtek (pl: Newton), amely a duális térfelfogást eredményezte. A duális térfelfogás elismeri mindkét tér létjogosultságát, viszont éles választóvonalat lát a szubjektumtól független fizikai valóság (tér) és az ember által konstruált társadalmi valóság (tér) között (Varró 2018). A duális térfelfogáson alapul Nemes Nagy (2009) sokat hivatkozott és vitatott külső -belső tér modellje, amelyben egyszerre törekszik a társadalom földi térhez kötött, lokalizált "külső" terének és az egyes társadalmi szférák "belső" terének elkülönítésére, valamint a közöttük lévő kapcsolat megteremtésére.…”

“…A posztmodernizmusban a valóság leírása is nyelvi diskurzusokon keresztül történik, amely függ a kultúrától, a társadalmi pozíciótól és az aktuális tudástól, amely viszont folyamatosan változik, így a világ megismerése és maga a posztmodern eszmeáramlat is a folyamatos önreflexiók következtében állandó változásban van (Faragó 1991(Faragó , 2018c. Nyugaton a térelméleti pluralizmus, a különféle konstrukcionista alapokon nyugvó térszemléletek váltak elfogadottá (Varró 2018) az irányzaton belül. Az új materialista síkontológiai alapokon nyugvó megközelítések közös vonása a posztmodernnel, hogy elutasítja a struktúrákat, a hierarchiát a lépték hagyományos módon történő értelmezését, azonban hangsúlyozza, hogy a materiális dolgok nélkül semmi sem létezik (Fabók -Berki 2018).…”

Perifériák függőségi viszonyainak változó gazdasági tényezői Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

“…Az egyes tudományfilozófiai megközelítések alapvetően determinálják a perifériakutatások során használt térfelfogást, amelyekről hazai szakmai körökben a 2010-es években felélénkült diskurzus és az abban a Tér és Társadalom hasábjain kibontakozott vita kapcsán megjelent tanulmányok (DUSEK 2012;ERDŐSI 2014;FARAGÓ 2012FARAGÓ , 2013NEMES NAGY 2012VARRÓ, 2018), valamint a témában készült akadémiai doktori disszertáció (FARAGÓ 2016) és összefoglaló tanulmánykötet (FARAGÓ 2018b) megállapításainak tükrében igyekszem reflektálni a perifériák függőségi viszonyainak értelmezésében meghatározó szerepet játszó megközelítések alapvető különbségeire.…”

“…A relacionális térfelfogást többen is az abszolút térszemlélet meghaladásaként értelmezik (pl: FARAGÓ 2012; LENGYEL 2010), azonban többen is a két térfelfogás kibékítésére törekedtek (pl: Newton), amely a duális térfelfogásokat eredményezte. A duális térfelfogás elismeri mindkét tér létjogosultságát, viszont éles választóvonalat lát a szubjektumtól független fizikai valóság (tér) és az ember által konstruált társadalmi valóság (tér) között (VARRÓ 2018). A duális térfelfogáson alapul NEMES NAGY (2009) sokat hivatkozott és vitatott külső -belső tér modellje, amelyben egyszerre törekszik a társadalom földi térhez kötött, lokalizált "külső" terének és az egyes társadalmi szférák "belső" terének elkülönítésére, valamint a közöttük lévő kapcsolat megteremtésére, ami visszatükröződik az általa használt periféria-értelmezésekben is (l. fentebb).…”