A talajlakó mikroorganizmusok vizsgálata a talajtan egyik legfontosabb területe, melyről azonban a mai napig hiányos tudással rendelkezünk. A talajmikrobióta vizsgálata ugyanis részben annak nagymértékű biológiai diverzitása, részben pedig a talaj, mint élőhely rendkívül kisléptékű térbeli heterogenitása miatt számos nehézségbe ütközik (VAN DER HEIJDEN et al., 2008). A legújabb DNS-alapú, metagenomikai módszerek elterjedésével lehetővé vált a mikrobiális közösségek szerkezetének korábbinál jóval nagyobb felbontásban történő vizsgálata (TIEDJE et al, 1999; NELSON, 2013). E módszerek mellett azonban továbbra is fontos a talajmikrobióta tényleges fiziológiai aktivitásának vizsgálata is.A mikrobák lebontó aktivitásának kutatásában egyre népszerűbb az ún. közösségi szintű fiziológiai mintázatok (CLPP = community level catabolic profiles) vizsgálata, melynek során azt vizsgáljuk, hogy a mikroba közösség egésze különböző szerves tápanyagforrások közül melyeket és milyen mértékben képes hasznosítani. Az elmúlt bő két évtizedben e célra kifejlesztett három fő módszer a mikrotiter lemez alapú Biolog (GARLAND & MILLS, 1991), a szubsztrát indukált respiráción alapuló Multi-SIR módszer (DEGENS & HARRIS, 1997), valamint a kettőt ötvöző MicroResp TM (CAMPBELL et. al., 2003). Bár a Biolog lemezek a közösségek gyors jellemzését teszik lehetővé, két fontos probléma is felmerül az alkalmazásuk során. Egyrészt, mivel a módszer a talajból készített kivonaton alapul, nem a teljes mikrobiótát, csak annak az extrakció során kinyerhető részét vizsgálja. Másrészt a hozzáadott szénforrás szelekciós tényezőként hat a közösségre, így a hosszú (általában 48 órás) inkubációs idő során a közösség szerkezete megváltozhat. A Multi-SIR módszer a teljes talaj használatával és a rövidebb (4-6 órás) inkubációval ugyan kiküszöböli a fenti két problémát, azonban, mivel gázkromatográfiás mérésen alapul, sokkal időigényesebb.A MicroResp a két korábbi módszer előnyeit egyesíti, mivel lehetővé teszi a teljes talaj mikrotiter-lemezen történő vizsgálatát (CHAPMAN et al., 2007). Ez az eljárás az utóbbi évtizedben egyre elterjedtebb lett, mára világszerte használják különböző kezelések hatásának vizsgálatára, például nehézfém szennyezés (BÉRARD et al, 2014), erdősítés (JIANG et al 2012), mezőgazdasági művelés (GE et