Dostoevsky's Early Feuilletons: Approaches to a Myth of the City

Abstract

Like Balzac and Dickens, Dostoevsky is one of the great mythographers of the modern city; and, like them, he was a journalist as well as a novelist. The motley contents of his Diary of a Writer are, if not well known, at least available to the curious in English translation. His journalism before 1873 is a different matter: this work remains untranslated and largely unexamined, though it contains much that sheds light on his artistic practice—including the feuilletons, published at the very beginning of his career and called, significantly, a “Petersburg Chronicle.” What they show us is the young writer, in search of a persona, confronting the city and experimenting with the themes and attitudes that would later go into his myth of Petersburg.The terms of the experiment were in good part furnished by the times.

Dosztojevszkij íráspoétikájához

“…A lapindító Pétervári látomások versben és prózában című másik Dosztojevszkij-tárca, mely leginkább az ugyanitt publikálandó új regény előszavaként értelmezhető (Fanger, 1963), s amelyben Dosztojevszkij egyben saját irodalmi múltját idézi meg, maga is rögtön a romantika transzcendens-felfogásának retrospektív legitimizációjával indít. A szöveg elején olvasható Néva-parti látomás két okból is déjà vu-t kelthet, hisz egyfelől a korábban említett Gyönge szív című kisregény zárófejezetéből való szó szerinti átvétel, 4 másrészt pedig maga is ugyanazt az imaginatív transzformációt jeleníti meg, mint Az arany virágcserép Elba-parti víziója: "A Névához érve megálltam egy percre, és fürkésző pillantást vetettem a folyóra, a ködbe vesző, fagyosan elmosódó távolba, melyet hirtelen vérvörösre festett a ködös látóhatáron ellobbanó alkony utolsó bíbora.…”