Összefoglaló.
Bevezetés: A pszichoszomatikus medicina területéhez tartozó
betegek ellátása rossz hatásfokú. Ez egyaránt jelentős terhet jelent a betegek
és az egészségügy számára. Célkitűzés: A pszichoszomatikus
tünetek és betegségek megjelenésének és ellátási ajánlásainak vizsgálata az
irányadó hivatalos szakmai anyagban. Módszer: Az adatgyűjtés
időpontjában elérhető 531 Szakmai irányelvből annak a 134 dokumentumnak a
részletesebb elemzése, amelynek témájában pszichoszomatikus tünetek/betegségek
gyakoribbak. Ebből 39 egyértelműen pszichoszomatikus vonatkozású anyag tartalmi
vizsgálata, továbbá a Szakmai Kollégiumok listáján szereplő három pszichiátriai
szakterület összes (26) szakmai irányelvének hasonló szempontú értékelése.
Eredmények: A megvizsgált irányelvek töredéke tartalmaz
csupán a pszichoszomatikus tünetképzésre, illetve kezelésre, megelőzésre
vonatkozó megállapítást. A releváns témájú irányelvekben szereplő diagnosztikai
utalások aránya: direkt 10,25, indirekt forma 23,7, a terápiás ajánlások között
direkt 25,64, indirekt forma 15,38%. A megelőzésre vonatkozóan alig (5,12%-ban)
szerepel említés, a pszichés betegségek egyidejű fennállásának esélyére is
mindössze 10,25%-ban történik megállapítás. A szorongásos zavarok befolyásáról
kevesebb, mint minden harmadik irányelv számol be (30,76%). A pszichiátriai
irányelvek között pszichoszomatikus betegségekre vonatkozóan nincs célzott
szakmai irányelv. Következtetés: A pszichoszomatikus medicina a
hatékony betegellátás követelményeit meghatározó szakmai irányelvekben elégtelen
arányban jelenik meg. Okait szemléleti zavarokban, a pszichiátriai szakmai
konszenzus és a szakmaközi együttműködés hiányosságaiban kell keresni. Mind a
vonatkozó kutatásokban, mind az irányelvek fejlesztése során erőfeszítéseket
kell tenni a fentiek miatt kallódó nagy betegpopuláció hatékonyabb ellátása
érdekében. A szerző javaslatot tesz a szükséges konkrét lépésekre. Orv Hetil.
2021; 162(7): 252–261.
Summary.
Introduction: The care of patients with psychosomatic disorders
has bad efficacy. It beards hard both for the patients and the health care
providers. Objective: Review of presentrecommendations for
psychosomatic symptoms and illnesses in the recent Hungarian medical protocols.
Method: A detailed evaluation of 134 medical protocols from
altogether 531 protocols with closer connection with psychosomatic disorders
were carried out, their diagnostic and therapeutic recommendations were
analyzed. Further review of 39 (of the 134)directly related to psychosomatics
was done. Investigation of psychiatric protocols for the same aspects was
carried out, as well. Results: Only a small part of the
protocols contain recommendations for psychosomatic disorders. Ratios of their
presence: diagnostic – direct 10.25, indirect 23.7, therapeutic – direct 25.64,
indirect 15.38%. Efforts for prevention are only in 5.12% of the materials and
10.25% of the protocols mention a possible dual nature of the given clinical
manifestation. Anxiety disorders occur only in 30.76%. Psychiatric protocol
directly aiming psychosomatic problems is lacking. Conclusion:
Presence of psychosomatic medicine in clinical guidelines defining the
conditions of successful care of patients is practically minimal. Possible
explanations: confusion in approaches, lack of consensus among the psychiatric
institutions, and deficiency of interdisciplinary cooperation. Both in relevant
clinical research and in development of medical protocols common additive
efforts are necessary for achieving a more successful care of high numbers of
patients presently neglected because of the mentioned causes. Author advises
some concrete steps for the solution. Orv Hetil. 2021; 162(7): 252–261.