Egyes mézelő idegenhonos özönfajok értékelése ágazati interjúk alapján

Abstract

Az általunk vizsgált idegenhonos inváziós fajok a fehér akác (Robinia pseudoacacia L.), a közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca L.), valamint a két inváziós aranyvessző faj: a kanadai (Solidago canadensis L.) és a magas (Solidago gigantea Ait) egyaránt kiváló mézelők. Emellett a fehér akác erdőgazdasági jelentősége is nagy. Inváziós jellegüknek köszönhetően azonban rendkívül komoly károkat képesek okozni a természetben, a lágyszárú fajok akár a mezőgazdaságban is. Vizsgálatunk során 2020-ban országos szakpolitikai szinten készítettünk interjúkat a négy legfőbb érintett ágazat képviselőivel: természetvédelmi, méhészeti, erdészeti, valamint mezőgazdasági szakemberekkel. A kutatás fókuszában a négy ágazat mézelő inváziós növényfajokkal kapcsolatos konfliktusos pontjainak és együttműködési lehetőségeinek feltárása volt. Az interjú összefoglalókat kvalitatív elemzésnek vetettük alá. Eredményeink azt mutatták, hogy a vizsgált fajok elterjedését és trendjeit az ágazatok részben eltérően ítélik meg. A vizsgált fajok közül a legmarkánsabb ellentét egyértelműen az akác kapcsán érzékelhető az ágazatok között. A természetvédelmi ágazat számára a fehér akác az egyik legártalmasabb özönfaj, a méhészek legfontosabb mézelő növényfaja, az erdőgazdálkodók számára értékes faanyagot jelent, inváziós jellegét egyes szakemberek nem ismerik el. A közönséges selyemkóró, valamint az inváziós aranyvessző fajok tömeges jelenléte a természetvédelem és a mezőgazdaság számára egyaránt komoly költségeket jelent a visszaszorítás szükségessége és a mezőgazdálkodók számára a támogatásokból való kizárás lehetősége miatt is. A méhészek számára a selyemkóró néhány évtizeddel ezelőtti jelentőségéből folyamatosan veszít, köszönhetően annak, hogy a klímaváltozás kapcsán bekövetkező szárazodás hatására nektár produkciós képessége jelentősen lecsökkent. Az aranyvessző jelentősége a méhcsaládok betelelésében rejlik, ugyanis kulcsfontosságú a raktáraik feltöltése természetes virágporral, ez pedig az utolsó jelentős virágzású méhlegelő az évben. Az ágazati szakértők visszajelzései alapján a vizsgált fajokat érintő legtöbb jogszabály és támogatás a visszaszorítást hivatottak segíteni. A támogatások között azonban akad olyan, amely inkább a terjedést segíti elő. Az érintett ágazatok eltérő érdekeikből adódóan különféleképpen értékelik az inváziós fajokat, azonban előremutató, hogy együttműködésekre is van hajlandóság és példa. Az ágazati véleményeket feltáró vizsgálat kiváló alapot adhat az ágazatok közötti párbeszédre és megoldási javaslatok feltárására.

Konfliktusok és közös pontok feltárása a Peszéri-erdő főbb érintett csoportjai között az OAKEYLIFE Projekt kapcsán

“…A természetvédelem képviselői inváziós idegenhonos fajként tekintettek az akácra, az erdőgazdálkodó számára bevételt jelentő fafajnak minősült, és a többi szervezet is gazdasági jelentőséget tulajdonított neki. Az akác kapcsán az erdőgazdálkodás és a természetvédelem közötti ellentétreMeinhardt et al (2022) is rámutat. A KEFAG szakemberei által képviselt gazdasági szemlélet összecseng a Felső-Kiskunsági szikes tavak területén lefolytatott részvételi folyamatban az állattartással foglalkozó gazdálkodók hozzáállásával, akik számára fontos volt, hogy a természetvédelmi célokat szolgáló legeltetést jövedelmező állatfajokkal és fajtákkal végezhessék(Margóczi et al 2018, Kovács et al 2021 Bonsu et al (2019).…”