Bevezetés: A hereleszállási zavarok korszerű gyermekkori
kezelése nélkülözhetetlen a hosszú távú morbiditás – infertilitás, malignus
heretumorok – kialakulásának elkerüléséhez. Célkitűzés: Az
ellátási gyakorlat fejlesztése érdekében vizsgálatunkban fel kívántuk tárni,
hogy a kórkép magyarországi ellátása megfelel-e az aktuális hazai és főbb
nemzetközi, elsősorban európai irányelveknek. Módszer: Az alap-
és szakellátás felméréséhez 2023-ban online kérdőíves vizsgálatot végeztünk a
Házi Gyermekorvosok Egyesületének, valamint a Magyar Gyermeksebész Társaság
tagjainak körében. A válaszokat leíró statisztikai módszerekkel elemeztük.
Eredmények: A hereleszállási zavarok kezelését a
felmérésben részt vevő alapellátók (n = 69) esetében elsősorban a szakképzésük
során tanultak (65,2%), míg a szakellátás képviselőinek körében (n = 56) döntően
a nemzetközi irányelvek (66,1%) befolyásolják. A kérdőívet kitöltő házi
gyermekorvosok 98,6%-a ellenőrzi a herék újszülöttkori helyzetét, és eltérés
észlelésekor 88,4%-uk megfelelő időben utalja szakrendelésre a gyermeket. Az
orchidopexia optimális idejét 66,6%-uk ismeri. A retraktilis herék kezelése
59,4%-uk ismeretei szerint elsősorban konzervatív, és 60,8%-uk végzi a
pubertáskorig utánkövetésüket. Orchidopexiát követően 39,1%-uk végzi kamaszkorig
a gondozást. A szakellátás képviselői (98,2%) az orchidopexiát a megfelelő
életkorra időzítik, nem tapintható herék észlelésekor azonban 28,6%-uk kér
preoperatív ultrahangvizsgálatot. A magas hasüregi herék kezelése elsősorban
(82,1%) a minimálinvazív Shehata-műtéttel történik.
Megbeszélés: A hereleszállási zavarok hazai kezelése
döntően az aktuális irányelvek szerint zajlik, mindemellett az alapellátás
képviselőinek ismeretei néhány fontos kérdésben – a műtéti ellátás optimális
időzítése, retraktilis herék és orchidopexián átesett gyermekek gondozása –
hiányosak. A gyermeksebészeti szakellátás modern szemléletű, korszerű
minimálinvazív technikák alkalmazásával zajlik, ultrahangvizsgálat azonban sok
esetben feleslegesen történik. Következtetés: A hereleszállási
zavarok kezelésére vonatkozó ismeretek szélesebb körű terjesztése szükséges az
országos szintű, minden tekintetben korszerű ellátás megvalósulásához és a
hosszú távú morbiditás csökkentéséhez. Orv Hetil. 2024; 165(4): 138–146.