Bevezetés: Míg a legtöbb országban jobbára nem változtak
(esetleg csökkentek) a szuicid ráták az első járványévben (azaz 2020-ban), addig
hazánkban a befejezett öngyilkosságok száma szignifikánsan emelkedett.
Célkitűzés: Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a hazai
szuicid rátának a pandémia kitörése utáni kedvezőtlen fordulata folytatódott-e a
második járványévben is. Módszer: Prais–Winsten-regresszió
segítségével megszakított idősorelemzést alkalmaztunk, kontrollálva az
autoregresszív hatás mellett az idő- és a szezonális hatásokat is, hogy
megbecsüljük a pandémia hatását a 2020-as és 2021-es hazai férfi-, női és a
teljes népesség szuicid rátájára. Eredmények: A járvány első
évében az öngyilkossági ráta szignifikáns növekedését tapasztaltuk a férfiaknál
és a népesség egészénél. 2021-ben a férfi- és a teljes népességben megfigyelt
esetszámok meghaladták ugyan a járvány előtti év esetszámait, ám a regressziós
becslés szerint a ráta növekedése a férfiaknál nem tért el szignifikánsan a
járvány előtti évek szintjétől, és csak 10%-on bizonyult szignifikánsnak a
teljes populáció esetében. Megbeszélés és következtetés: Az
első két járványév adatainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a
pandémiának az öngyilkosságra gyakorolt kedvezőtlen hatása 2021-re a teljes
populáción belül mérséklődött, míg a férfiaknál eltűnt. Nyitott kérdés, hogy ez
a kedvező fordulat tartósnak bizonyul-e a jövőben. Orv Hetil. 2022; 163(48):
1895–1901.