A koronavírus-járvány és a lezárások nők helyzetére gyakorolt hatását az elmúlt két évben egyre több kutatás vizsgálta világszerte, és mutatta ki mindazokat a költségeket – munkaerőpiaciakat és magánéletieket egyaránt –, amelyek nagyobb mértékben terhelték a nőket. A nők közül sokan dolgoztak a vírus által fenyegetettebb ágazatokban vagy veszítették el munkájukat, otthon pedig megsokszorozódtak gondoskodási feladataik. A gyermekeket ellátó intézmények bezárása különösen megnehezítette az anyák helyzetét, akik az évtizedek óta kibontakozó gondoskodási válságban szerzett tapasztalataik ellenére is nehezen tudták munka mellett a hiányzó intézményeket pótolni. Korábbi vizsgálatok szerint az anyáknak, különösen a középosztálybelieknek, elsősorban a gyermekeikkel kapcsolatos feladataik szaporodtak meg. Tanulmányunkban arra a kérdésre keressük a választ, hogy miként írható le az anyák munkája az első karantén idején, és hogyan értelmezik maguk az érintettek azokat a változásokat és felelősségeket, amelyekkel a járvány során meg kellett küzdeniük. Kvalitatív vizsgálatunk 2020. májusában zajlott, amikor 52 félig strukturált interjút készítettünk javarészt középosztálybeli, otthonról dolgozó és legalább egy, 2–14 éves gyermeket nevelő anyákkal Magyarországon és erdélyi magyarok körében. Kutatásunk egyik fő megállapítása, hogy bár mindnyájan megtartották munkájukat, az anyák jelentős része kiemelten fontosnak az anyaszerepét érezte, és annak szinte mindent alárendelve igyekezett támogatást nyújtani gyermekének. A korábbi munka-magánélet egyensúlyra törekvést tehát felváltotta az anyaság előnyben részesítése. Tanulmányunkban arra törekszünk, hogy erre magyarázattal szolgáljunk, és azt állítjuk: maga a társadalom négyféle ösztönzőt közvetített az anyák felé, hogy figyelmüket elsősorban gyermekeikre irányítsák. Ezzel párhuzamosan viszont a narratívákból jól körvonalazható egyfajta ellenállás is a korábbi munka-család egyensúly elvárásaival szemben.