Bár a fiúgyermekeket, illetve a fertilis korú férfiakat érintő daganatos
megbetegedések száma világszerte emelkedik, az onkológiai kezelések
eredményessége folyamatosan javul. Ennek következtében jelentősen
felértékelődött a terápiát követő életminőség, és ezen belül, kiemelten, a
nemzőképesség megőrzése. Magyarországon még nem áll rendelkezésre egységes
fertilitásprezervációs szakmai irányelv, betegirányítási rendszer és dedikált
infrastruktúra. A szerzők áttekintik a legfrissebb, irányadó nemzetközi és hazai
szakirodalmi adatokat, és elemzik az érintett szakterületeken szerzett hazai
tapasztalatokat. Ezek ismeretében írnak a fiúgyermekek és a fertilis korú
férfiak onkológiai kezelésének fertilitási kockázatairól, a számukra elérhető
nemzőképességi prezervációs módszerekről, külön kitérve a prae-, illetve
peripubertas-korú fiúkra, valamint a heredaganatok esetén alkalmazható
eljárásokra. Eredményeik multidiszciplináris szemléletet tükröző ismertetése
szakmai ajánlás alapját képezheti. Pubertas utáni életkorú férfiaknál a
fertilitás megőrzésének leghatékonyabb módja az onkológiai kezelést megelőző
spermium-mélyfagyasztás, melyet ejakulációs képtelenség esetén asszisztált
ejakulációs technikák vagy sebészi spermiumnyerés egészíthet ki. Adolescens korú
férfiaknál is lehet spermium-mélyfagyasztás, de ez a mintaadás miatt sokszor
nehézségbe ütközik. Ilyen esetekben, illetve prae- vagy peripubertaskorban
(ejakuláció hiányában) műtéti úton nyert hímivarsejtek vagy spermatogenetikus
őssejtek krioprezervációja végezhető. A spermatogenetikus őssejtek
vonatkozásában a későbbi felhasználás lehetőségei jelenleg experimentális
jellegűek. Speciális megközelítést igényelnek a heredaganatos páciensek.
Megállapításaik alapján egyértelműen szükséges egy egységes szakmai irányelv
szerint, az andrológiai és onkológiai team szoros együttműködésén alapuló
fertilitásprezervációs rendszer kialakítása, amelyhez a megfelelő hely
biztosítása, a humánerőforrás képzése mellett az infrastrukturális,
finanszírozási és jogi környezet megteremtése is szükséges. Tekintve, hogy
hazánkban az onkológiai kezelésre szoruló fiúgyermekek és fertilis korú férfiak
nemzőképesség-megőrzésének mértéke elmarad az ideálistól, egyéni és társadalmi
szempontból is kiemelten fontos, hogy a legkorszerűbb eljárásokhoz az érintett
betegek megfelelő helyen és módon hozzáférjenek. Orv Hetil. 2023; 164(51):
2016–2023.