A XXI. század számos változást hozott az életünkbe. Soha nem látott léptéket öltött a digitalizáció és az információáramlás, mely számos előnnyel és hátránnyal járt. A létezésünket minden percben megrohanó információ dömping, a reklámok hada, a döntéseinket befolyásoló üzenetek folyamatos készenlétre kényszerítenek minket. Ebben a felgyorsult világában meg kellett tanulnunk azt, hogy a bizonytalanság állandó, és egyre váratlanabb helyzetekben kell szembe néznünk az élet minden frontján. Ez a bizonytalanság kiterjed nemcsak a jövedelmi pozíciónkra, hanem a munkahelyünkre, egzisztenciánkra is. A globális konfliktushelyzetek pedig csak tovább erősítik ezt a bizonytalansági érzetet. A bizonytalan helyzetekben az egyének és szervezetek alapvető célja a biztonságra törekvés, melyet a rendelkezésre álló eszközök mentén próbálnak elérni. Nincs ez másképp a pénzügyeink tekintetében sem. A megtakarítások célja éppen az, hogy védőhálót képezzen a váratlan, előre nem látható helyzetekre, szituációkra egyéni, nemzeti és nemzetgazdasági szinten egyaránt. Azon nemzetek, amelyek magas megtakarítási rátával rendelkeztek mindig többet tudtak fordítani a beruházásokra, így magasabb gazdasági növekedéssel büszkélkedhettek. A megtakarítások, a kincsképző funkciójukból kiindulva segítenek abban, hogy a hirtelen jött váratlan helyzeteket kezelni lehessen. A megtakarítások napjainkban a klasszikus biztonsági funkción messze túlmutatnak. A fogyasztói társadalomban, a kínálat bősége mellett a jövőbeli fogyasztás zálogát is jelenti, melyre a folyó jövedelmek nem nyújtanak fedezetet. A tanulmány a fenti indító gondolatok mentén arra vállalkozik, hogy felmérje a megtakarítás képzés mögötti tényezőket, indítékokat, és motivációkat a pandémia utáni időszakban. A megtakarítást indukáló tényezőket a generációs hovatartozás és a pénzügyi tudatosság szempontjai mentén kívánom megvizsgálni egy Magyarországon végrehajtott kérdőíves adatfelvétel eredményei alapján.