From cooperation to resistance: the Haganah 1938–1946

A Yishuv biztonság- és védelempolitikájának változásai az oszmán időktől az államalapításig

“…Főként a bevándorlás korlátozása miatt a cionista politikai vezetés ekkor már nyíltan szembehelyezkedett a britekkel, és az időközben ideológiai különbségek miatt kivált szélsőséges Irgun és Lehi csoportokhoz hasonlóan a Haganah is támadás alá vett brit célpontokat (sőt, egy ideig együtt is működtek, igaz, módszereikben különböztek). 55 A brit célpontok ellen elkövetett egyre szaporodó műveletek 56 végül megerősített katonai jelenléthez vezettek. Mindez természetesen hatalmas kiadásokat jelentett a Koronának, amely a gazdasági teher, az emberveszteség, a hazai elégedetlenség, a terület viszonylagos jelentéktelensége és az amerikai nyomásgyakorlás miatt végül a mandátum elhagyása mellett döntött, 57 és annak rendezését az ENSZ elé vitte.…”

Swords and Plowshares: Property Rights, Collective Action, and Nonstate Governance in the Jewish Community of Palestine 1920–1948

“…Settlement strategy was collaborative between the kibbutzim and moshavim and the embryonic Jewish executive institutions including the Jewish National Fund and Jewish Agency. These embryonic executive agencies did have some power, but were not officially recognized by the British Mandatory authorities with whom these agencies had a tumultuous relationship (Bauer 1966;Shapira 2012). The British had initially welcomed the establishment of a Jewish state in Palestine through the Balfour Declaration, but never assisted the Jewish community in building sovereign institutions.…”

“…But the Jewish community was not sovereign. Palestine was controlled by the British, and the question as to what kind of state would be established in Palestinewhether Jewish, Arab, or bi-national-was very far from settled (Bauer 1966;Near 1992a;Shapira 2012). Previous research (e.g., Barzel 1997;Hobbes 2006) suggests that as demand for security rises, as it did post-1936 for the Jewish community, the state will corner the provision of security by establishing a monopoly over the use of force.…”

Turbulent Stasis: Comparative Reflections upon Intercommunal Violence and Territoriality in the Israel/Palestine Conflict

“…20 The mainstream Haganah (Hebrew Defence Organisation) eventually emerged out of this paramilitary subculture in June 1920. 21 Yet, in the final analysis, "brutalization" remains a rather problematic and impressionistic explanation for fully accounting for the violent escalation of the conflict immediately after the world war. In general, Zionist paramilitarism forms a weak fit with contemporary movements across Europe: neither the (left-wing) Haganah nor the later (right-wing) Betar movement can truly be seen as a Jewish Freikorps.…”