Gyalogolhatóság és gyaloglási viselkedés ember–környezet tranzakciótudományi megközelítésben

Abstract

A walkability – magyarul gyalogolhatóság, sétálhatóság vagy járhatóság – fogalmát számos tudományterület, így többek között a várostervezés, az egészségmegőrzés, a fenntarthatóság, a mentális betegségek, a környezetpszichológia és a szociológia egymással gyakran szoros átfedésben lévő témákat tartalmazó irodalmában megtalálhatjuk. A városi környezet gyalogolhatóbbá tétele környezeti (kevesebb szennyezés, fenntarthatóság), személyes (társas kapcsolatok, mentális és fizikai egészség) és gazdasági előnyökkel jár, így a fogalom vizsgálata és mérése mikro- és makroszinten egyaránt indokolt. Tanulmányunk célja, hogy a gyalogolhatóság hazánkban még kevéssé kutatott fogalmát az ember–környezet tranzakciótudomány személy-környezet állandó kölcsönkapcsolatát hangsúlyozó megközelítésében járja körül, így kapaszkodót nyújtson a fogalom holisztikus, környezetpszichológiai szemléletű hazai kutatásához és továbbfejlesztéséhez. Mivel a gyalogolhatóság fogalma kevéssé elterjedt a magyar szakirodalomban és közgondolkodásban, a tanulmány először bemutatja a gyalogolhatóság definíciós hangsúlyait. Ezt követően a kapcsolódó objektív és szubjektív környezeti, majd a személyes jellemzőket (szociodemográfiai változókat, mentális egészségi jellemzőket, szándékot és attitűdöt, társas faktorokat, személyiségjellemzőket) veszi sorra olyan kutatások és ökológiai modellek példáin keresztül, amelyek rávilágítanak a fogalom, illetve a mérési és beavatkozási lehetőségek komplexitására. Ezek a tényezők ugyan a tranzakcionális szemléletből adódóan a gyakorlatban nehezen választhatók el egymástól, az áttekinthetőség érdekében célravezetőnek tűnik, hogy külön tárgyaljuk őket. A gyalogolhatósághoz és gyaloglási viselkedéshez kapcsolódó objektív és észlelt környezeti, valamint térhasználói jellemzők belső és egymás közötti kölcsönkapcsolatait – a térhasználói percepció fontosságának hangsúlyozásával – egy saját tranzakcionális elméleti ökológiai keretmodellben és a gyalogolhatóság általunk javasolt ember–környezet tranzakciótudományi definíciójában foglaljuk össze. A gyalogolhatósággal kapcsolatos kutatások legtöbbje nem tár fel ok-okozati viszonyokat, így tanulmányunkban mi is olyan jellemzők megvilágítására törekszünk, amelyek (egyszerre) lehetnek a gyaloglási viselkedés okai vagy okozatai. Elméleti tranzakcionális ökológiai keretmodellünkben az összefüggések a tranzakcionális szemléletnek megfelelően, valamint a kauzalitás feltáratlanságának okán közvetlenül vagy közvetetten kétirányúak. A tanulmány a kapcsolódó nemzetközi szakirodalom gazdagsága folytán nem törekedhet teljességre a tárgyalt jellemzőket, eredményeket, az összefüggések komplexitását illetően, célja a gyalogolhatóság értelmezésében, kutatásában, fejlesztésében elengedhetetlen tranzakcionális szemlélet jelentőségének megvilágítása. Elméleti keretmodellünk sem törekszik teljességre, az értelmezés a jellemzőcsoportok szintjén marad; az egyes jellemzőcsoportok nem minden elemét tüntettük fel, és az összefüggések sem érvényesek azok minden elemére. Úgy véljük azonban, hogy modellünk ezzel együtt is a gyalogolhatóság tranzakcionális szempontú empirikus kutatásainak kiindulópontja lehet.

Mobil szociológia?

“…A Mobilities folyóiratban megjelent cikkek alapján úgy tűnik, hogy ezek a témák jelentik a go-along módszerek tipikus alkalmazási területeit. A magyar szakirodalomban is találunk olyan elméleti írásokat, amelyek azt elemzik, hogy hogyan tapasztalják meg mozgásaik során a városi gyalogosok és autósok a környezetüket (például Berger 2016, Berze-Dúll 2022. Ezen elméleti megközelítések állításainak empirikus vizsgálatához is adekvát megoldást jelenthetnek a go-along módszerek.…”