Hálapénz után a magyar egészségügyben

Abstract

A 2020. évi C. törvény az egészségügyi szolgálati jogviszonyról a Büntető törvénykönyvet módosítva tiltja az egészségügyi szolgáltatásért adott jogtalan előnyt vagy annak ígéretét. Másfelől az Egészségügyi törvény kiegészült az ellátás során elfogadható juttatásokra vonatkozó szabályokkal. Az orvosi közélet és a betegek a változásokat a hálapénz eltiltásaként fogadták. A hálapénz lényegében eltűnt, de az utóhatásaitól nehezebb lesz megszabadulni. A viszonyok rendezéséhez először tisztázni kell a szakdolgozók és a háziorvosok kvázihálapénzét, majd a szakorvosi paraszolvenciát (hálapénzt), amely perverz álmagánpraxisból származott a közfinanszírozott köztulajdonú ellátásban. Ez utóbbit csak a kétféle tulajdoni és finanszírozási forma radikális szétválasztásával lehetett megszüntetni. Minden további átalakítás kulcsa a járó-, illetve fekvőbeteg-szakellátás, amely szakterülettől függően együtt (integrálva), eseti átjárással és külön-külön is művelhető. Szakmai, tulajdoni, pénzügyi és nem utolsósorban politikai alapon, a hálapénz utáni hazai viszonyaink között csak az a szakellátási rendszer lesz életképes, amely szektorsemleges módon az egészségpolitika, az orvosok és a betegek érdekeinek egyaránt megfelel. Orv Hetil. 2023; 164(14): 523–532.