Absztrakt:
Bevezetés: A colitis ulcerosában szenvedő betegpopuláció
20–30%-a szorul élete során sebészi kezelésre. Napjainkban a proctocolectomia
ileoanalis pouch képzésével az általánosan elfogadott műtéti módszer, melynél
egyre szélesebb körben alkalmazzák a laparoszkópos technikát.
Célkitűzés: Az elmúlt 13 évben szerzett tapasztalatainkat
mutatjuk be colitis ulcerosa kezelésében a hagyományos és a minimálisan invazív
technika vonatkozásában. Módszer: 2005. január 1. és 2018.
május 31. között 89 beteg (48 nő és 41 férfi) került műtétre intézetünkben
colitis ulcerosa miatt. A betegek átlagéletkora a laparoszkópos és a nyitott
csoportban 45,06 ± 14,4, illetve 39,8 ± 13,4 év volt. Vizsgáltuk a műtétre
kerülő betegek általános állapotát, a műtéti beavatkozások korai és késői
eredményeit, különös tekintettel a szövődményekre és az életminőség
változásaira. Eredmények: Perioperatív időszakban a két csoport
ápolási napjainak számában (10,3 ± 3,3 vs. 11,2 ± 3,7) és transzfúziós igényében
(2,6 ± 2,2 vs. 2,8 ± 1,7) különbséget nem találtunk, azonban a laparoszkópos
műtéteket követően az intenzív osztályon töltött napok száma (2,1 ± 0,9 vs. 2,5
± 1,6) és a passzázs megindulásának napja (1,2 ± 0,5 vs. 1,6 ± 0,7)
szignifikánsan rövidebb volt. Hosszú távú szövődmények, mint a passzázszavar, a
septicus állapot, a posztoperatív sérvek és az „egyéb” komplikációk száma a
laparoszkópos csoportban szignifikánsan kevesebb volt. Az akut műtéteket
vizsgálva a laparoszkópia szignifikáns előnye igazolódott a műtét utáni
passzázsrendeződés napjainak kapcsán (1,2 ± 0,4 vs. 1,8 ± 0,7).
Következtetés: A colitis ulcerosa sebészi kezelésében a
minimálisan invazív technika a nyitott műtétekhez képest kedvezőbb perioperatív
eredményeket és hosszú távon jobb életminőséget biztosít, a kevesebb késői
szövődmény megjelenésének és a betegek stabilabb pszichés állapotának
következtében. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1363–1372.