Humán kadávermodell a légmell ágy melletti ultrahang-diagnosztikájához.

Abstract

Bevezetés: Az ágy melletti ultrahangvizsgálat alkalmazása az elmúlt évtizedben a sürgősségi, valamint az intenzív és aneszteziológiai ellátás egyik meghatározó elemévé vált. A mindennapi alkalmazások közül szakmaspecifikusan kiemelkedik a tüdő ultrahangvizsgálata, mely a koronavírus-járvány kapcsán óriási lendületet kapott. A leggyakrabban alkalmazott protokollok első lépése az életet közvetlenül is veszélyeztető állapotok azonnali diagnosztikája (például pneumothorax), hogy minél hamarabb kerülhessen sor a megfelelő intervencióra. A fentieknek megfelelően a sürgősségi szakmák hazai curriculumába is bekerült a tüdő ultrahangvizsgálatának oktatása. Célkitűzés: Jelen kadávermodell-alapú előtanulmányunkkal az ágy melletti tüdő-ultrahangvizsgálat hazai gyakorlatát szeretnénk javítani és ezáltal a betegbiztonságot fokozni a mindennapi klinikai munka során. Módszer: Kísérleti összeállításunkban a kiválasztásra került 5 friss, még nem konzervált humán kadávert alkalmaztuk, melyeken a később részletezett módon létrehoztuk a mesterséges légmellet. Sürgősségi tüdő-ultrahangprotokoll alapján ágy melletti ultrahangkészülékkel 10 másodperces mozgó képsort vettünk fel, melyet a későbbiekben két független, intenzív terápiában járatos szakember pontozott megadott pontrendszer alapján. Eredmények: A szakértők pontozása alapján a modellünk segítségével nyert képanyag a képminőség, a tüdőprofilok meghatározhatósága, valamint a szemikvantitatív pontozhatóság tekintetében is összességében mérsékelt-jó, illetve jó-kiváló egyezéssel alkalmasnak tűnik további oktatási célú felhasználásra. Megbeszélés: A továbbiakban tervezzük a konzervált kadávereken való vizsgálatot is, mely költséghatékonyság és eltárolhatóság szempontjából is kedvező lehet. Következtetés: Eredményeink szerint az általunk előkészített kadávermodell alkalmas lehet a klinikai oktatásra, kellően élethű, valamint képanyagadatbank létrehozására is, mely a jövőben digitális oktatásra is felhasználható. Orv Hetil. 2023; 164(46): 1824–1830.