Impacted Mandibular Third Molars and Their Influence on Mandibular Angle and Condyle Fractures

Abstract

The aim of this study is to retrospectively analyze the effect unerupted or partially erupted third molars have on the angle and condyle fracture patterns of the mandible. It also focuses on evaluating the type of impaction that causes angle fracture and the level at which the condyle most commonly fractures. The study involves all the patients who had undergone treatment for condylar and angle of the mandible fractures from 2010 to 2017 in our craniofacial center. The case records and orthopantomograms of each patient were taken into consideration and a correlation was established based on gender, age, etiology, presence of third molars, position of third molars, angulation, and root development of third molars. Of the 150 angle fracture patients, 146 had third molars and 4 did not, whereas of the 130 condyle fractures, third molar was present in 54 patients and absent in 76. The prevalence of angle fractures was statistically significant when a third molar was present, whereas the prevalence of condyle fractures was higher when third molar was absent. The results of age, etiology, angulation, position, and root development of third molars were also statistically significant. However, sex of the patient did not influence the fracture pattern. The presence of an impacted third molar or a completely erupted one has a definite influence on the fracture pattern of the mandible. The occurrence of angle and condyle fractures was mostly affected by the continuity of the cortical bone at the angle of the mandible. Hence, prophylactic removal of mandibular third molars does increase the risk of condyle fractures.

A bölcsességfog és az occlusio szerepének vizsgálata a mandibulaangulus és -condylus töréseiben

“…Egyes, Szerbiában, Németországban, illetve Japánban végzett vizsgálatok hasonló eredményt találtak [18,19,40]. Eredményeink azonban eltértek számos, más országban (Brazília, India, Irán) végzett vizsgálatok eredményeitől, melyek a közlekedési baleset dominanciájáról számoltak be [20,33,41,42]. Máig sincs egységes szakirodalmi álláspont abban a tekintetben, hogy az állkapocsszöglet töréssel szembeni ellenállásáért a tájékon lévő csont corticalis rétegének jellemzői (vastagság, denzitás, folytonosság) vagy inkább a régióban lévő csont abszolút mennyisége felelős.…”

“…A jelen vizsgálatban az előtörésében visszamaradt alsó bölcsességfog mind az angulus-, mind a condylustörések esetén rizikót módosító tényező volt. Vizsgálatunk ezen pontja összhangban van számos, korábbi vizsgálat eredményeivel, melyek szerint az impaktált bölcsességfog jelenléte növelheti az angulustörés rizikóját, és csökkentheti a condylustörés kialakulásának valószínűségét [17][18][19][20]. A bölcsességfog impakciós statusa szintén fontos tényező [10,12,43,44].…”

“…Iida és mtsai szerint fiatal sportolók alsó bölcsességfogainak eltávolítása csökkenti az angulustörés, ugyanakkor fokozza a condylustörés kockázatát, ami a mandibulatörések közül súlyosabb szövődményekkel járhat [18]. További vizsgálatok szintén kimutatták, hogy a bölcsességfogak profilaktikus eltávolítása az angulusrégió posztoperatív megerősödését eredményezi, így fokozva a komolyabb lehetséges szövődményekkel járó condylustörés kockázatát [20,29,42]. Van, aki kritikával illeti a profilaktikus bölcsességfog-eltávolításnak a fentiekben leírt relatív kontraindikációját [33].…”

“…Számos korábbi tanulmány beszámolt az alsó bölcsességfogak jelenlétének a mandibulatörés lokalizációját módosító hatásáról [7,[10][11][12][15][16][17]. Az alsó bölcsességfog jelenléte a mandibulaszögletet gyengíti, és növeli a törési rizikóját [10,[17][18][19][20]. Armond és mtsai 2017-es metaanalízisükben konkludálták, hogy az alsó bölcsességfog jelenléte 3,27-szeres rizikót jelent az angulustörésre [10,12].…”

“…Ez magyarázható a felületesen elhelyezkedő bölcsességfog által megszakított corticalis állománnyal vagy a csontban mélyen elhelyezkedő, teljesen impaktált bölcsességfog által a csontszövet kárára elfoglalt területtel [10,11,15,16]. Másfelől sok korábbi publikáció az alsó bölcsességfogak jelenlétének condylustörés-rizikót csökkentő hatását konkludálta [12,[17][18][19][20]. Reitzik és mtsai experimentális vizsgálatukban majommandibulákon kimutatták, hogy előtörésükben visszamaradt bölcsességfogak jelenlétében már 60%-os erőbehatás elég volt az állkapocs eltöréséhez, szemben a kontrollcsoporttal, amely teljesen előtört bölcsességfogakkal bíró alsó állcsontokból tevődött össze [21].…”