Absztrakt:
Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség olyan kórkép, mely a
diagnózistól kezdve élethosszig hatással van a betegek fizikális és pszichés
egészségi állapotára és életminőségére. Célkitűzés:
Megvizsgálni gyulladásos bélbetegek körében a depresszív tünetek és az
öngyilkossági gondolatok előfordulásának gyakoriságát, valamint az ezekkel
összefüggésben lévő betegség- és terápiaspecifikus tényezőket.
Módszer: A vizsgálatban 300 fő vett részt (átlagéletkor
38,8 év, férfiak 47%, nők 53%). A depresszív tüneteket (PHQ-9), öngyilkossági
gondolatokat (PHQ-9 9. tétele), a reménytelenség mértékét (Beck Reménytelenség
Skála) és a betegséggel összefüggő jóllét mértékét (SIBDQ) vizsgáltuk online
formában. Eredmények: A vizsgálati személyek 28,6%-a mutatott
depresszív tüneteket, és 9,3%-uk a magas rizikójú csoportba tartozik a
reménytelenség tekintetében. Öngyilkossági gondolatokat a válaszadók 16%-a
jelzett, ebből magas rizikót a minta 5,3%-a mutatott. A lineáris regressziós
modell eredménye alapján a depresszív tüneteket magyarázó tényezők közé tartozik
a reménytelenség mértéke, a bélen kívüli tünet fennállása, fájdalomcsillapító
rendszeres szedése, a női nem, valamint a betegség aktivitása.
Következtetés: A vizsgálatunkban szereplő gyulladásos
bélbetegek öngyilkossági gondolatainak és depresszív tüneteinek előfordulási
aránya a nemzetközi adatokkal egyezően magas, amire kiemelt figyelmet érdemes
fordítani a betegek pszichés vezetése során. A pszichológiai tényezők rendszeres
vizsgálata és kezelése fontos része kell hogy legyen a betegek gondozásának,
mivel javíthat a páciensek szubjektív állapotán, és a betegség lefolyására is
pozitív hatással lehet. Orv Hetil. 2020; 161(42): 1797–1805.