Absztrakt:
A porckorongsérvhez és a gerincoszlop egyéb degeneratív elváltozásaihoz társuló
lumbalis-lumbosacralis fájdalom patogenezisében szerepet játszik a gyulladás, és
feltételezhető, hogy ilyen esetekben egyes gyulladásos mediátorok szintje
mérhetően megemelkedik a vérben. A vérben mérhető pro- és antiinflammatorikus
citokinek, kemokinek, egyéb szabályozómolekulák és a lumbalis-lumbosacralis
fájdalom közötti összefüggéseket értékelő vizsgálatok nagyrészt krónikus
derékfájdalomban szenvedők csoportjában történtek, az akut állapotban mérhető
biomarkerekkel kevesebb vizsgálat foglalkozott. Az eddigi vizsgálatok alapján a
proinflammatorikus TNFα, IL6, és IL8 és az antiinflammatorikus IL4 és IL10
citokinek játszanak fontos szerepet a discusherniatiót követő gyulladásos
válaszban. A személyre szabott medicina szempontjai szerint fontos lehet az akut
betegcsoporton belül alcsoportokat létrehozni az etiológia, a prognózis és a
kezelés szempontjából. Amennyiben a különböző proinflammatorikus citokinek
segítségével azonosítható lenne egy betegcsoport, amelynél a fájdalom hátterében
a gyulladás a vezető ok, akkor ezen betegcsoport valószínűleg hatásosan
kezelhető lenne különböző gyulladáscsökkentő készítményekkel. A TNFα-inhibitorok
és az IL6-inhibitorok hatásosságát lumbalis-lumbosacralis fájdalomban
kontrollált vizsgálatokban már elemezték, de további tanulmányokra van szükség.
A spinalis degeneráció és az akut lumbalis-lumbosacralis fájdalom biomarkereinek
meghatározása a jövőben a személyre szabott ellátás részét képezheti.
Tisztázásra vár, hogy a gyulladás a derékfájdalom melyik szakaszában és milyen
mértékben van jelen, ez milyen módszerekkel mérhető, és vannak-e prognosztikus
értékű biomarkerek. Orv Hetil. 2020; 161(13): 483–490.