„A roma kultúra reprezentációja a tartalomszabályozók, tartalomhordozók körében,
valamint ezek fejlesztési lehetőségei” című kutatás során azt vizsgáltuk, hogy a
közoktatásban a környezetismeret, a természetismeret és a földrajz tanításához a
választható tankönyvek listáján szereplő tananyaghordozók a hazai
nemzetiségekről, fókuszáltan a cigány, roma népességről tartalmaznak-e olyan
releváns információkat, amelyek a Nemzeti alaptanterv (NAT), a Kerettantervek,
illetve az ezekre épülő helyi tantervek előírásai szerint kötelező elemei
lennének az egyes évfolyamok ismeretanyagának. (Ld. még Orsós 2015,
2016; Cserti Csapó 2016; Andl–Cserti 2017.) Áttekintettük a
témakörben született korábbi eredményeket is (Terestyéni 2005; Balázs et
al. 2014; Binder–Pálos 2016).
A tankönyvek első vizsgálata nagyon negatív tapasztalatokkal zárult. A
választható tankönyvek elvétve tartalmaztak a nemzetiségekről információkat, a
cigánysággal kapcsolatban még inkább érezhető volt ez a negligálás. Bár
mindegyik tantárgy alkalmas arra, hogy a nemzeti kisebbségekkel szembeni
tartalmi és érzékenyítési elvárásoknak eleget tegyen.
A tankönyvek közül néhányban jelentek meg tartalmak, de ezek kivétel nélkül vagy
pontatlanok, vagy inkább a sztereotipikus gondolkodás veszélyét rejtették.
Az is világossá vált, mennyire nehéz feladat a tankönyvszerző számára, hogy
egyszerre feleljen meg minden elvárásnak. (Ld. Dárdai 2002; Balázs et
al. 2017.) A tanulmány reflektál arra, mit és hogyan lehet tanítani
abból a „megrendelői csomagból”, amit a hazai oktatáspolitika előír a hazai
nemzetiségek – köztük a roma, cigány népesség – társadalmi-gazdasági-területi
megközelítésével kapcsolatban.