A tanulmány a névszemiotikai tájkép – társadalom – identitás viszonyrendszerét a szlovákiai magyar települések vizuális névhasználatával szemlélteti. A névszemiotikai tájkép leírása a szocioonomasztika egyik új, dinamikusan fejlődő területe. A névszemiotikai tájkép a névtáblákon, köztereken lévő feliratokon, különböző felületeken megjelenő tulajdonneveket, valamint a nevekre utaló, neveket kísérő extralingvális jeleket foglalja magába. A társadalmi tényezők nagyban befolyásolják a névszemiotikai tájkép dinamikus változását, melynek kialakításában az egyén és társadalom, az államigazgatás, az önkormányzatok, a vállalkozói és a civil szféra is szerepet játszik. A kétnyelvű társadalomban a kisebbségi nyelven feltüntetett tulajdonnevek növelik a kisebbségi nyelv presztízsét, a kollektív identitás kifejezői, etnikai identitásjelölő funkciójuk van, identitásszimbólumoknak tekinthetők.