Lakossági üvegházgáz kibocsátások és semlegesítésének lehetőségei

Abstract

A környezeti problémák globálissá válása miatt egyre időszerűbbé válik a lakossági fogyasztásból származó környezetterhelés számszerűsítése. Ennek különböző módjai közül a lakosság fosszilis erőforrásokon alapuló életviteli tevékenységeiből származó ÜHG (üvegházhatású gáz) kibocsátás kiszámítását választottam. Ehhez három legnagyobb energiafogyasztással járó tevékenységünkhöz felhasznált energiamennyiséget vettem alapul: a villamosenergia-felhasználást, a közlekedést és a fűtést. Ezek alapján a hazai átlagot, valamint hét alföldi település egy főre eső átlagát számoltam ki. Ahhoz, hogy az eredményeket értelmezni lehessen, ezért a kapott ÜHG értékeket először összehasonlítottam a hazai ÜHG leltárral. További értelmezés miatt területalapúvá váltottam őket: összehasonlítottam a hazai erdők elnyelő kapacitásával. Vizsgáltam még, hogy a kiválasztott tevékenységek során felszabaduló ÜHG-ok hogyan aránylanak a felhasznált energiamennyiségekhez. Az eredmények rávilágítanak életvitelünk energiaigénylő tevékenységeiből származó környezetszennyezés mértékére: a lakosság környezeti problémákkal kapcsolatos személyes felelőssége, a fogyasztói felelősség egyáltalán nem elhanyagolható.

Zöldhomlokzatok telepítési lehetőségei és korlátozó tényezői budapesti mintaterületeken

“…Az ingatlanberuházások miatt a városi zöldfelületek száma és mérete csökkenő tendenciát mutat, míg a burkolt felszínek aránya növekszik (Budapest Környezeti Programja 2017). A nagyvárosokban a zöldfelületek hiánya, a beépített területek nagysága, a területen álló épületek kialakítása és fűtése, valamint a gépjárművek, különösen a személygépkocsik számának növekedése és állapota negatív hatással van a levegő minőségére és a helyi klíma alakulására (Patocskai-Győrfi 2013). A légszennyezettsége összefüggést mutat a város és a városban található zöldfelületek arányával és zöldfelületi intenzitásával (Escobedo 2011, Mezősi 2007, Nagy 2008, Oláh 2012b, Szabó 2015).…”