Laza közösségek és művészeti gyakorlat

Abstract

A kreativitás elvének dinamikái különös jelentőséget kapnak az olyan kultúraközi helyzetekben, ahol eltérő háttérrel érkező résztvevők lépnek egymással interakcióba, és kezdeményeznek valamilyen közös cselekvést, együttműködést. Legutóbbi terepkutatásomat ilyen, általam mesterségesen generált helyzetekben végeztem: közös irányított művészeti gyakorlatokba vontam be különböző nemzetiségű Magyarországon élő bevándorlókat. Vizsgálódásaim motivációja annak feltárása, hogy különböző kommunikációs dinamikák miképpen hatnak, hogyan befolyásolják az emergens kooperáció formáit az ilyen helyzetekben. A terepmunka során megvalósult akció képzőművészeti eszközöket mozgósít, és épít korábbi terepkutatásaim és elméleti vizsgálódásaim eredményeire. A jelen cikkben ennek az akciónak a hátterét, a gyakorlatok releváns aspektusainak kvalitatív leírását és azok kommunikációelméleti vonatkozásait ismertetem. Amellett érvelek, hogy a vizuális alkotás sajátos szerepet tölthet be a nagyfokú bizonytalansággal jellemezhető kooperációs helyzetekben, a vizuális jelek azon tulajdonságának köszönhetően, hogy támogatják a határozatlan, képlékeny jelentéseket, és így segítik a különböző kooperációs keretek közötti átmenetet.