Absztrakt:
A fenntartó kezelésmódok elsősorban a gyermekkori akut lymphoid leukaemiában
voltak általánosak, felnőttkorban ritkábbak. Fokozatosan alakultak ki fenntartó
kezelési módok néhány felnőttkori hematológiai betegségben, például néhány
lymphomában – például follicularis lymphoma, köpenysejtes lymphoma –, s az
elmúlt években a myeloma fenntartó kezelése egyre jelentősebb teret nyert. Mára
egyre több onkohematológiai entitás fenntartó kezelése egyre erősödő tendencia,
sokszor a kezdetben csak az indukciós vagy relapsusos esetekben hatékonynak
bizonyuló kis molekulák előtérbe kerülése várható fenntartó készítményként is.
Myelomában a prognózisfüggő fenntartó kezelési mód, mely gyakran akár a
visszaesésig tart, mára minden nemzetközi és komolyabb ajánlás része. Az elmúlt
években megjelentek fenntartó kezelési módok a felnőttkori akut myeloid
leukaemiában is, teljesen új elemként akár transzplantációt követően, akár a
nélkül. Megváltozott az a szemlélet, hogy egy nehéz kemoterápia vagy éppen a
csontvelő-átültetés azért is jó, mert utána kezelésmentessé válhat a betegek
túlnyomó része. Fontos az is, hogy a fenntartó kezelés ne legyen megterhelő, ne
kelljen túl sok időt a kórházban tölteni, minél inkább egyszerű, akár tablettás
formájú lehessen. Vannak tendenciák arra, hogy az indukció, a konszolidáció és a
fenntartó kezelés (például a myeloma egyes esetei) egyre inkább kontinuumot
képezzenek. Orv Hetil. 2020; 161(38): 1623–1628.