A turizmus természetében az ezredfordulót követően kikristályosodó változások szükségszerűvé tették értelmezésének és mérésének újragondolását. A politikai szféra a turisztikai szervezetekkel, statisztikai intézetekkel, akadémiai kutatóhelyekkel együttműködve törekszik az utazással összefüggő új jelenségek gazdasági, társadalmi és környezeti hatásmechanizmusainak korszerű interpretálására. A turizmus hagyományos, a szálláshelyek igénybevételén alapuló értelmezése mára már a múlté. A szakpolitikának a stratégiaalkotás, a jogszabály-előkészítés, a fejlesztési irányok meghatározása és a támogatási rendszerek működtetése során a nemkonvencionális turisztikai mobilitásban rejlő lehetőségek kiaknázását is célszerű szem előtt tartania. Jelen tanulmány az elmélet és a gyakorlat határmezsgyéjén haladva (a hazai és a nemzetközi szakirodalom feldolgozására, valamint az UNWTO és a KSH adatbázisainak másodelemzésére építve) arra törekszik, hogy rávilágítson a statisztikai számbavételezésen kívül eső, úgynevezett láthatatlan turizmus hordozta potenciálra, amelynek felismerése helyi (térségi) és nemzetgazdasági szinten egyaránt jelentősen hozzájárulhat a turizmussal összefüggő bevételek növekedéséhez.