A Covid19-világjárvány felgyorsította az újszerű munkarendek, többek között a távmunka elterjedését, ami a digitális technológiák által támogatott nomád életmód egyik legfontosabb ösztönzőjévé vált. A digitális nomádok megkérdőjelezik a munka és a szabadidő hagyományos dichotóm nézetét, helyette az álomélet eszményét hirdetik. Utazás közben dolgoznak, és munka közben utaznak, így ötvözve a jövedelemszerzést a szórakozással. Jogosan merül fel tehát a kérdés, vajon tekinthető-e ez a csoport turisztikai szegmensnek, vagy csak napjaink egy felkapott kifejezéséről van szó. Az alábbi tanulmány célja, hogy a digitális nomadizmust elhelyezze a turizmus rendszerében, és ezzel átfogó perspektívát adjon a téma kutatási kategóriaként való megalapozásához a hazai szakirodalomban, illetve felhívja a gyakorlati szakemberek figyelmét a digitális nomádok, mint posztmodern turisztikai szegmensben rejlő lehetőségekre.