Az autonóm neuropathia a cukorbetegség igen gyakori szövődménye, mely a diabetes
kórfejlődése során már korán kialakul, sőt már a csökkent glükóztolerancia
stádiumában is jelen lehet. A betegek életminőségére, a cardiovascularis
morbiditásra és mortalitásra gyakorolt prognosztikus jelentősége, a többi
szövődménnyel mutatott összefüggései miatt a cardiovascularis autonóm funkció
károsodása a cukorbetegség szövődményei között kiemelt jelentőségű. A
cardiovascularis autonóm neuropathia klinikai manifesztációi mint a nyugalmi
tachycardia, az orthostaticus hypotonia, a néma myocardialis ischaemia és
infarktus vagy éppen a QT-távolság megnyúlása miatt kialakuló ritmuszavarok mind
hozzájárulnak a cardiovascularis autonóm neuropathia rossz prognózisához. Ezek a
betegek gyakrabban szenvednek el hirtelen szívhalált, és a perioperatív
légzés-keringésleállás kockázata is nagyobb. A szövődmény irányában végzett
szűrővizsgálatok így alapvető jelentőségűek. A diagnosztikában a mai napig a
hagyományos cardiovascularis reflextesztek tekinthetők arany standardnak, melyek
egyszerű, noninvazív, jól reprodukálható, megfelelő szenzitivitással és
specificitással rendelkező eszközös vizsgálatok. Az egyéb vizsgálati lehetőségek
közül a szívfrekvencia-variabilitás és baroreflex-szenzitivitás a prognózis
pontosabb megítélésére, illetve elsősorban klinikai tanulmányokban végpontokként
használatosak. Az összefoglaló kitér emellett a betegek előszűrését szolgáló
kérdőíves módszerekre és a diagnosztika egyszerűsítését célzó újabb
lehetőségekkel kapcsolatos legfrissebb eredményekre. A cardiovascularis autonóm
neuropathia kezelésének sarokkövét a megfelelő glykaemiás kontroll és a
cardiovascularis kockázati tényezők kontrollja jelenti. További oki terápiás
lehetőség az alfa-liponsav alkalmazása, melynek az autonóm funkcióra gyakorolt
kedvező hatásait klinikai vizsgálat igazolta. A hagyományos értelemben vett
glykaemiás kontrollon túl újabban a glykaemiás variabilitás és egyes
antidiabetikumok idegi funkciókra gyakorolt pleiotrop hatásai kerültek előtérbe.
A testsúlycsökkentés nemcsak a diabetes, de az autonóm neuropathia tekintetében
is jótékony hatású, ugyanakkor az életmód-terápia további összetevőivel
kapcsolatban nem egyértelműek az adatok. Orv Hetil. 2024; 165(16): 602–612.