Absztrakt:
Bevezetés: A vállsebészeti képalkotó diagnosztika „arany
standardja” a mágnesesrezonancia-képalkotás (MRI). A konvencionális MRI
szenzitivitása teljes vastagságú szakadások esetében 85% fölötti, a részleges
rotátorköpeny-szakadás esetében ennek csupán a fele. Hasonlóan alacsony a
diagnosztikai pontossága az elülső labrumlaesio különböző variációinak
detektálásában, továbbá a glenohumeralis szalagok sérülésekor is. Az ízületbe
adott direkt kontrasztanyag ezeket a diagnosztikai pontatlanságokat javítani
tudja. Módszer: A Semmelweis Egyetemen 2018 februárjában
végeztük el az első vállízületi MR-artrográfiát. A vizsgált időszak 17 hónap
volt, mely idő alatt huszonkilenc (n = 29) vizsgálat történt. Az ízület
feltöltése röntgenátvilágító kontrollja alatt, perkután technikával történt. A
feltöltéshez gadolíniumalapú kontrasztanyagot használtunk.
Eredmények: A vizsgált 29 betegnél a beadott kontrasztanyag
26 esetben (89,9%) jó pozíciót, valamint jó distensiót mutatott. Az összes
vállízületi vizsgálat közül 9 esetben (31%) végeztünk műtéti beavatkozást; a
műtéti kép alapján felállított diagnózisok 8 esetben (88,9%) megegyeztek a
radiológiai véleménnyel. Következtetés: Az intraarticularis
térbe adott kontrasztanyag az ízületben lévő struktúrák láthatóságát és
megítélhetőségét jelentősen javítja; beadása röntgenátvilágító kontroll
segítségével biztonságos, az ízületből rövid idő múlva felszívódik, eddigi
tapasztalataink szerint problémát utólag nem okoz. A natív MR-vizsgálattal
nehezen megítélhető sérülések felismerését jelentősen javítja, a műtét előtti
tervezést segíti. Orv Hetil. 2020; 161(36): 1514–1521.