A Dumuzi és Ĝeštinanna című szöveg a sumer elbeszélő költemények problémás darabjai közé tartozik. A szokatlan megfogalmazások hátterében az állhat, hogy a szöveg ókori szerkesztője Dumuzi isten történetének problémáit a narratíván belül próbálta kommentálni. A szöveg „szerzője” nem explicit módon fogalmazta meg a teológiai kérdéseket, hanem hermeneutikai technikákkal juttatta ezeket kifejezésre: például mely ékjelekkel írjon szavakat, hogy azok Dumuzi lényegére utaljanak. Több helyen szokatlan fordulatokat használtak, amelyeknek intertextuális vonatkozásai lehetnek: ezek Dumuzi isten és a király, illetve Dumuzi és a felesége kapcsolatával hozhatók összefüggésbe.