Myeloma multiplexben szenvedő betegek túlélési eredményei a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológiai Klinikáján

Abstract

Bevezetés: A myeloma multiplex túlélése sokat javult az utóbbi két évtizedben, ami elsősorban az új kezelési lehetőségek megjelenésének tudható be. Ám a mindennapi életben tapasztaltak sokszor eltérhetnek a klinikai vizsgálatok eredményeitől, ezért fontos a „real world” adatok összegyűjtése is. Célkitűzés és módszer: A Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológiai Klinikáján (illetve elődjében, a III. Sz. Belgyógyászati Klinikán) 2008 és 2021 között diagnosztizált összes myelomás beteg klinikai és túlélési adatait elemeztük. Vizsgáltuk az összefüggéseket a diagnózis időszaka, a kezelési protokollok, a prognosztikai tényezők (International Staging System, karyotypus), a csontlaesiók, a veseelégtelenség jelenléte és a túlélés között. Klinikánkon 2013-tól myelomaspecifikus szakrendelés keretében látjuk el a betegeket, ami szintén kihathat a túlélésre. Eredmények: Összesen 284 beteget diagnosztizáltunk a vizsgált időszakban, melynek során az évente felismert betegek száma megháromszorozódott. A kezelési stratégia nagymértékben változott eközben: a kemoterápiát teljesen felváltotta az új szerek alkalmazása, egyre inkább hármas vagy négyes kombinációkban. A teljes csoport mediántúlélése 54 hónap volt, azonban szignifikánsan különbözött aszerint, hogy melyik korszakban történt a diagnózis. A 2008–2011 között diagnosztizált betegcsoport túlélése 35, 2012–2015 között 44, 2016–2019 között 50 hónap volt; a legújabb, 2020 utáni időszak esetén a túlélés még nem érte el a mediánt, de szignifikánsan jobb a korábbi betegcsoportokkal összevetve. Következtetés: Vizsgálatunk alátámasztotta, hogy az új gyógyszerek bevezetésével a várható túlélés a való életben kezelt betegek esetében is közel megduplázódott. Ennek hátterében elsősorban az állhat, hogy a korábbi időszakban jelentős korai halálozás (refrakteritás, szeptikus szövődmények) a jobb terápiák hatására lecsökkent, illetve több kezelési vonal áll rendelkezésünkre, de a myelomaspecifikus szakrendelésen alkalmazott egységes szemlélet, a szoros monitorozás, a klinikai vizsgálatok elérhetősége és az így összegyűlt tapasztalat szintén közrejátszhat a pozitív eredményekben. Orv Hetil. 2024; 165(39): 1539–1547.