Najnovšie didaktické materiály vo vyučovaní sociolingvistiky

Abstract

Sociolinguistics is a mature linguistic discipline, even though it can be considered relatively new in comparison with other fields of linguistics. However, that does not mean that it is not still evolving. On the contrary, contemporary sociolinguists do not rely only on the notepad and dictation machine anymore, but also the camera, so they may document synchronous moments for the future (Blommaert 2012, 5). This article focuses on presenting various thematic fields of sociolinguistics building on the university textbook of Sándor János Tóth (2019a) with the title Sociolinguistics in a Slovak-Hungarian context. The book came into being within the framework of the project KEGA001UJS-4/2018 and it focuses on the work of Slovak researchers, while it also highlights sociolinguistic questions in the context of the Slovak language and Hungarian language, particularly Hungarian used in Slovakia and Slovak used in Hungary. The reason for compiling this book was that, until now, there was no textbook for university or college education available that would have engaged in the Slovak language (as well) in such an explicit manner. Sándor János Tóth also applied his previous experience gained from his own sociolinguistic research projects (e.g. 2012a, 139-156).

A hang kísértetei : A hangot reprodukáló technikai eszközök és a lírai hang konstellációi a XX. század első harmadának magyar költészetében

“…50 Mintha ennek az elvárásnak a szekularizált változata valósulna meg, mikor Kittler arról beszél, hogy a modern költészet a képet és a hangot reprodukáló új technikai médiumokkal versengve mediálisan fordíthatatlan tartalmakat kezd el hozzáférhetővé tenni. 51 Valószínű azonban, hogy az irodalom immanens folyamatai és a technomediális környezet változása mellet egyéb szociális, jogi, 52 sőt akár oktatáspolitikai 53 folyamatok is szerepet játszottak a modern irodalom iménti jellemzőjének kialakulásában, azonban ezek jelen értekezés gondolatmenetében csak közvetetten jutnak szerephez.…”

“…51 Eszerint azonban beszédünket már eleve átjárja a nem sajátszerű. 52 Ez a megállapítás pedig több szempontból is új megvilágításba helyezheti az Elégia bizonyos eljárásait. Egyrészt a "nyomor egykedvű csendjé"-nek szinekdochéját említhetjük, amely a nyomorgók némaságára mutat rá, hiszen az ő képviseletükben történő megnyilatkozáspéldául A város peremén többes szám első személyű megszólalása mint a munkásság képviseletében való beszéd -sem számolja fel némaságukat, hanem csak tovább erősíti azt.…”

“…Vagyis más szavakkal: a beszélő nem uralja maradéktalanul a nyelvet. A vers címében megnevezett röntgenezés 52 tehát nem más, mint annak a megmutatása, hogy egyrészt a kulturális (ember) is átszőtt a természetivel (növény és állat), 53 sakkozás a hang rögzítésének lesz az allegóriája ("néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért"), 72 addig Némethnél az említett sakkbábu, a világos huszár (másképpen a fehér ló) az én eliminálásáé. Ha József Attila versében a fehér és a fekete sakkfigurák váltakozása a fehér papíron álló szöveg allegóriája, akkor az, hogy Németh versében a lírai én egyik önmeghatározási kísérlete szerint a fehér huszárral azonosítja magát ("bár lettem volna lovacska"), az azt jelenti, hogy szeretné, ha megkülönböztethetetlen lenne saját közegétől, a fehér papírtól.…”

“…Az így megképződő, a hangszer és a szavaló között kirajzolódó párhuzam nem példátlan. Kosztolányi például így ír: "[a] szavaló nem egyéb, mint a vers hangszere, ahogy egy Beethoven-szonátának hangszere a zongora" 52. Az emberi test működésének és a muzikalitásnak az összekapcsolása már az ókori görögöknél megjelenik, de a 19. század első felétől kiemelt fontosságot nyer.…”

“…52 A témáról részletesebben a 20. századi magyar költészet vonatkozásában: LŐRINCZ Csongor, A lírai hang röntgenképei. Kassák Lajos és a fiatal József Attila költészet, It, 2017/3., 331-357 53.…”