Nasolacrimal duct intubation in the treatment of congenital nasolacrimal duct obstruction in older children

Okumuş, Seydi; Öner, Veysi; Durucu, Cengiz; Coşkun, Erol; Aksoy, Ümit; Durucu, Ela; Şahin, Levent; Erbağcı, İbrahim

doi:10.1038/eye.2015.189

Cited by 15 publications

(15 citation statements)

References 23 publications

Supporting

Mentioning

Contrasting

Unclassified

Order By: Relevance

“…Three studies did not report the complication rate. [31] Complete resolution of symptoms, negative dye disappearance test 75 Early tube loss Okumus, 2016 [32] Complete resolution of previous signs and symptoms and DDT grade 0-1 73.3 None Orhan, 1997 [33] Resolution of symptoms and previous signs 100 Epiphora with tubes in place Eshraghi, 2014 [34] Complete resolution or partial improvement 82.6 None Ali, 2013 [35] Resolution of symptoms 91 NR Engel, 2007 [10] Good clearance of fluorescein dye and/or absence of symptomatic testing 96 Conjunctival-corneal abrasion Dotan, 2015 [36] Complete resolution of all preoperative CNLDO symptoms and signs 85 Spontaneous tube loss El-Essawy, 2013 [37] Complete resolution of symptoms, no epiphora, no discharge, no increase tear lake 82.2 Cheesewiring of canaliculi, late postoperative granuloma formation Fayet, 2012 [38] Absence of symptoms after stent removal or loss 85 Keratitis, tube loss, epiphora with tubes in place Casady, 2006 [7] Complete resolution of symptoms 100 None Eloy, 2009 [39] Complete resolution of symptoms 90 Transient slight epiphora Han, 2015 [40] Disappearance of epiphora symptoms by a minimum of 2 months 89.6 Tube prolapse, tube loss Nemet, 2008 [41] Objective confirmation of free fluorescein flow to the nose 95.2 Jones tube placement Napier, 2016 [42] Complete resolution of symptoms and signs 91.…”

Section: Discussionmentioning

confidence: 99%

The Use of Stents in Children with Nasolacrimal Duct Obstruction Requiring Surgical Intervention: A Systematic Review

Tai

Kueh

Abdullah

2020

IJERPH

View full text Add to dashboard Cite

Nasolacrimal duct obstruction (NLDO) is the most common cause of childhood epiphora. It is managed conservatively in the first year of life, after which surgical treatment is classically based on a stepwise paradigm of probing, intubation, and dacryocystorhinostomy. This systematic review aims to present the current role of intubation in the management of children with NLDO requiring surgical intervention. A search for English-language articles from the electronic databases PubMed, SCOPUS, and the COCHRANE library was conducted over a period of five months in accordance with the Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-Analyses guidelines and the Cochrane Handbook. The following keywords were used to aid retrieval: stents, children, lacrimal intubation, endoscopic dacryocystorhinostomy, external dacryocystorhinostomy, NLDO, dacryocystitis, congenital, acquired. The primary outcome was defined as the success of the intervention, determined by resolution of symptoms and patency of the lacrimal anatomy confirmed by the fluorescein dye disappearance test or syringing. Secondary outcomes included the presence of complications. A total of 144 articles were identified; of these, 35 fulfilled the study criteria. The majority of the included studies involved lacrimal intubation alone, followed by intubation as an adjunctive procedure to balloon dacryoplasty and dacryocystorhinostomy. The overall success rate of these procedures ranged from 41.1% to 100%. Post-operative complications were reported in 65.7% of the included studies. Lacrimal intubation was most commonly performed as a primary procedure in children with NLDO, with high success rates. The main complication was stent dislodgement. There is lack of evidence regarding the benefit of intubation over probing as primary treatment of congenital NLDO. In the absence of high-quality evidence, the decision of whether to perform lacrimal intubation in children with NLDO requiring surgical intervention depends on clinical judgement and other low-level evidence, such as observational non-randomised trials.

show abstract

Section: Discussionmentioning

confidence: 99%

The Use of Stents in Children with Nasolacrimal Duct Obstruction Requiring Surgical Intervention: A Systematic Review

Tai

Kueh

Abdullah

2020

IJERPH

View full text Add to dashboard Cite

show abstract

“…A tanulmányok eredményei közötti különbségek adódhatnak a különböző esetszámokból, az életkorokból, a különféle kizárási és beválogatási kritériumokból vagy az eltérő típusú szilikoncsövekből is. Napjainkban a jó eredmények és a komplikációk alacsony száma [35] miatt egyes szerzők a 18 hónapos kor felett elsődlegesen választandó módszerként ajánlják a szilikonsztent-implantációt [11], tekintettel arra, hogy a szondázások sikeressége az életkorral kimutathatóan csökken [1,33,39,40], valamint arra, hogy a csecsemők egy részénél észlelhető anatómiai eltérések miatt valószínűleg nem tud spontán vagy szondázásra oldódni a szűkület [24,41]. Mások szerint a primer szilikonsztent-implantáció megakadályozhatja a könnycsatorna-szondázás során minor traumából eredő esetleges epithelsérüléseket, -vérzéseket, melyek heges szűkületek kialakulásához vezethetnének [25,41,42].…”

Section: Megbeszélésunclassified

“…Elvétve előfordulhat a könnypont elongációja, a szilikonsztent distalis vagy proximalis irányú elmozdulása, mely a ductus nasolacrimalis elzáródását, cornea erosiot, keratitist, conjunctivitist okozhat. Ilyen esetekben a szilikonsztent idő előtti eltávolítása szükséges [33,[37][38][39]. Az explantáció idejére egyelőre nincs egységes ajánlás az irodalomban, az egyes szerzők általában 6 hét és 18 hónap közt javasolják [1,33,[44][45][46].…”

Section: Megbeszélésunclassified

Monocanalicularis szilikonsztent implantációja könnycsatorna-elzáródással született gyermekekben

Szalai

Maneschg

Nagy

2020

View full text Add to dashboard Cite

Összefoglaló. Bevezetés: Csecsemőkorban a könnyezés gyakori oka a könnycsatorna veleszületett elzáródása, mely az esetek nagy részében 1 éves korra spontán oldódik. Célkitűzés: Retrospektív tanulmányunk célja a monocanalicularis szilikonsztent (Masterka®) implantációjával kapcsolatos eredményeink bemutatása. Módszer: 2015. január 1. és 2020. január 30. között monocanalicularis szilikonsztent implantációján átesett gyermekek adatait dolgoztuk fel. Bevonási kritériumként szerepelt a legalább 6 hónapja fennálló, konzervatív kezelésre nem szűnő könnyezés és emiatt előzetesen elvégzett szondázás, mely után a panaszok kiújultak. Kizárási kritérium volt a csontosan elzárt ductus nasolacrimalis és a hibás szemhéjállás. A műtét hatékonyságát a szilikonsztent eltávolítását követő legalább 2 hónap panaszmentességgel definiáltuk. Eredmények: 25 gyermek (10 lány [40%] és 15 fiú [60%]) összesen 30 szemén végeztünk szilikonsztent-beültetést. Az átlagéletkor 4,92 ± 3,03 év (1,5–12 év, n = 25) volt. Minden páciens a születése óta könnyezett. A műtét előtt váladékképződést 20 (66,67%, n = 30), krónikus szemhéj- és kötőhártya-gyulladást 10 (33,33%, n = 30) esetben észleltünk. Tompalátást, jelentős astigmiát nem találtunk. A sztentet átlagosan 3,5 ± 1,0 (n = 30) hónap után távolítottuk el. A műtétet követően 1 héttel 24 (80%, n = 30), 3 hónappal 28 (93,33%, n = 30) és 6 hónappal 24 (88,89%, n = 27) szem volt tünetmentes. Következtetés: A Masterka® implantációja egyszerűen kivitelezhető, kifejezetten hatékony módszer lehet az 1 évnél idősebb gyermekek veleszületett könnycsatorna-szűkületének megoldására, különösen olyan esetekben, amikor a korábbi szondázás nem vezetett eredményre, valamint hosszabb szakaszon észlelünk szűkületet. Ez utóbbi esetekben megfontolandó lenne a primer szilikonsztent-implantáció is. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2037–2042. Summary. Introduction: Congenital nasolacrimal duct obstruction is a common cause of epiphora in infants. In most cases, spontaneous resolution occurs by 1 year of age. Objective: Retrospective evaluation of clinical outcomes of monocanalicular lacrimal duct stent implantation (Masterka®). Method: Data of patients undergoing monocanalicular silicone stent implantation between 1st January 2015 and 30th January 2020 were evaluated. Inclusion criteria were resistant tearing to conservative therapy which had been persisting at least for 6 months, and previous probing did not resolve the symptoms. Exclusion criteria were associated bony obstruction or eyelid malposition. Treatment success was defined as complete resolution of epiphora at least two months after the procedure. Results: Implantation was performed on 30 eyes of 25 children (10 females [40%] and 15 males [60%]). The mean age was 4.92 ± 3.03 years (1.5–12 years, n = 25). Epiphora was a persistent symptom in every patient since birth. Preoperatively, discharge was observed in 20 (66.6%, n = 30) patients, while chronic blepharitis and conjunctivitis occurred in 10 (33.33%, n = 30) children. Amblyopia or significant astigmatism was not observed in any case. Stent was removed after 3.5 ± 1.0 (n = 30) months. At one week postoperatively 24 (80%, n = 30), at 3 months 28 (93.33%, n = 30) and at 6 months 24 (88.89%, n = 27) eyes were asymptomatic. Conclusion: Implantation of monocanalicular silicone stent is effective and easy-to-perform. It can resolve congenital tear duct stenosis, especially where previous probing was not successful and where stenosis is longer or occurs in several localizations. In the latter cases, primary stent implantation should be considered. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2037–2042.

show abstract

“…DDT adalah tes fisiologis, karena tidak melibatkan cara eksternal untuk memaksa air mata masuk ke sistem pengumpulan. [6] Tes Jones, yang melibatkan memasukkan aplikator kapas-tip di bawah meatus inferior untuk mengumpulkan pewarna fluorescein, sangat sulit dilakukan bahkan pada pasien anak. Selain itu, irigasi diagnostik sistem air mata menunjukkan hasil yang resisten/ buruk pada anak-anak dan hanya dapat dilakukan pada pasien yang lebih tua dan lebih kooperatif.…”

Section: Pembahasanunclassified

Kelainan Sistem Lakrimal Pada Anak

Landani¹,

Himayani

2020

JIMKI

View full text Add to dashboard Cite

Pendahulan: Sistem lakrimal terdiri dari berbagai kelenjar dalam menghasilkan air mata dan sistem drainase air mata. Epifora, atau air mata berlebih, adalah masalah yang sering terjadi pada anak atau bayi. Pembahasan: Etiologi yang paling sering dari gangguan ini adalah obstruksi duktus nasolakrimalis. Abnormalitas yang paling sering yaitu defek atau sumbatan pada sistem drainase, saluran nasolakrimal yang tersumbat. Sebagian besar bukti mendukung manajemen konservatif pada kasus ini, dilakukan pemeriksaan untuk mereka yang gagal teratasi pada usia satu tahun. Ada beberapa kondisi lain, beberapa di antaranya bisa serius, yang bisa menyebabkan banyaknya air mata. Infeksi pada kelopak mata dan konjungtiva, benda asing yang belum ditemukan, dan glaukoma bawaan adalah beberapa kondisi yang harus disingkirkan ketika ada anak yang mengalami air mata berlebihan. Simpulan: Diagnosis dan tatalaksana yang tepat pada kelaian sistem lakrimal pada anak akan mendapatkan prognosis yang lebih baik Kata kunci: air mata, anak, bayi, diagnosis, lakrimal

show abstract

Nasolacrimal duct intubation in the treatment of congenital nasolacrimal duct obstruction in older children

Cited by 15 publications

References 23 publications

The Use of Stents in Children with Nasolacrimal Duct Obstruction Requiring Surgical Intervention: A Systematic Review

The Use of Stents in Children with Nasolacrimal Duct Obstruction Requiring Surgical Intervention: A Systematic Review

Monocanalicularis szilikonsztent implantációja könnycsatorna-elzáródással született gyermekekben

Kelainan Sistem Lakrimal Pada Anak

Contact Info

Product

Resources

About