„…nem a kortárs családi lét múló aberrációja”

Abstract

"Az új családformák sokszínűsége egy természetszerű jellemző, nem a kortárs családi lét múló aberrációja" 1 BevezetésA világban végbemenő változások közül az egyének számára azok a legfontosabbak, amelyek a magánéletükben történnek -a kapcsolatokban, családban, házasságban, szerelemben és szexualitásban (Jamieson 2011). Napjainkban az egyéni életút mér-földköveinek sorrendje már tetszőlegesen felcserélhető vagy kihagyható, nem léte-zik a korábbiakhoz hasonlóan minden emberre érvényes értékrend (Giddens 1999) és nem létezik minden ember számára ideális családforma sem.A kutatók a családok vizsgálatakor egyaránt alkalmaznak elméleti és kutatás-módszertani modelleket. Az elmélet és a kutatás szorosan összefonódik, optimális esetben az elméleti szempontok irányítják a kutatókat a feltárandó terüle-tek, a megfogalmazandó koncepciók és az alkalmazandó metodikai eszközök felé. A családformák és működésük társadalmi közege annyira összetett, hogy a család vizsgálatakor lehetetlen csupán egyetlen irányelv szerint vizsgálódni. Noha mindenki rendelkezik ismeretekkel a családról, az általuk megélt tapasztalati valóság nem feltétlenül esik egybe az igazsággal. A média által sugalmazott képek és a józan gondolkodás ésszerűnek tűnő diktátumai könnyen félrevezetőek lehetnek. A társadalmi közmegállapodáson alapuló realitás könnyen torzíthat a családok valódi ismérvein. A tudományos kutatás módszerei által közelebb kerülhetünk a család rendszerének valódi megértéséhez, mintha személyes tapasztalataink vagy a média álvalósága alapján formálnánk véleményt. Mindenki családban nő fel, így ismeretekkel rendelkezik a család és az együttélések intézményeiről. A személyes tapasztalataik valóban információval látják el őket, ugyanakkor szemellenzőként is működnek. Saját család-ját mindenki normálisnak vagy tipikusnak tartja. Ha pl. valaki nagycsaládban nőtt fel, amelyben nagyszülők, nagynénik, nagybácsik együtt éltek (még ha átmenetileg 1 Stacey (1996: 54) idézi Martint és Bumpasst (1989). 20Czibere Ibolya -Molnár Éva: "…nem a kortárs családi lét múló aberrációja" KÖZELKÉP -Tanulmányokis), a nagycsalád modelljét tekinti majd természetesnek. Az efféle szemléletmód már kisgyermekkorban kialakul, így sokan bizonyos családmodelleket teljesen termé-szetesnek vagy magától értetődőnek tartanak, holott egyáltalán nem azok. Vannak olyan családok, amelyekben a vitás ügyeket megbeszélik, esetleg hangos szavak kí-séretében vitatják meg, míg másutt az ellentmondásosnak tűnő helyzeteket, témá-kat messze elkerülik. Lehet, hogy egyes családokban a családtagok sok időt töltenek egyedül, például csendben olvasnak, addig egy másik családban figyelmeztető jelnek számít, ha egyik vagy másik családtag szótlanul üldögél a konyhaasztalnál. A személyes élményeik alapján úgy vélhetik, hogy a többi család élete is olyan, mint az övék. Sokszor megrögzötten ragaszkodnak a tapasztalataikra épülő gyakran irreális családképhez. Ha a személyes tapasztalatainkon túl kitekintünk, észlelhetjük, mások milyen családban élnek. A tudomány az a logikai rendszer, amely tudásra ...

Teóriától a gyermekvédelem praxisáig: útkeresések egy szolgáltatásfókuszú gyermekvédelemért

“…Miért fontos a családkép vizsgálata a gyermekvédelem rendszerében? Vannak, akik a hagyományos családmodelltől, illetve a klasszikus nemi szerepektől való eltávolodást, az individualizációt a család válságaként élik meg, míg mások éppen a család sokszínűségében rejlő erőforrások megléte mellett érvelnek és amellett, hogy az átrendeződések hatására új értékek teremtődnek és komplexebb családformák jönnek létre (Czibere-Molnár 2015;Oláh et al 2018). A családszociológiában a rendszer szemléletű családmodell a családot önálló intézményként írja le: egy olyan rendszerként, amelyet egymással összefüggő elemek alkotnak, de annak egésze az attribútumok, jellemzők mentén túlmutat az elemek puszta összességén.…”