Absztrakt:
Bevezetés: A méhtestrák a fejlett országokban a leggyakoribb
invazív nőgyógyászati daganat. A legjobb túlélési eredmények a tumor műtéti
eltávolítása után várhatók, ezért a komplex ellátás célja a lokálisan és
lokoregionálisan előrehaladott betegség reszekábilissé tétele.
Célkitűzés: A jelen közleményben azt vizsgáljuk, hogy a
neoadjuváns kemoterápiával kezelt és műtéten átesett betegek teljes túlélése
jobb-e a csak sugárkezelést kapott páciensekéhez képest.
Módszer: 2015. január és 2018. december között 28,
lokálisan, illetve lokoregionálisan előrehaladott, primeren irreszekábilis,
magas kockázatú méhtesttumoros betegnél végeztünk neoadjuváns szisztémás
kezelést paklitaxel-karboplatin alkalmazásával. Ezt követően radikális
hysterectomia, kétoldali petefészek-eltávolítás történt lymphadenectomiával.
Eredmények: A 6 ciklus kemoterápia után készült
kontroll-MR-vizsgálat minden esetben méretbeli csökkenést igazolt. Minden
betegnél véghez vihető volt a teljes tumoreltávolítás. A szövettani leletek
alapján 4 páciens esetében igazolódott maradék tumor az eltávolított
nyirokcsomókban. A 2 éves túlélési arány 65,5%, a 2 éves progressziómentesség
66,1% volt. A medián teljes túlélés 16,5 hónap volt. Mindegyik érték jobbnak
bizonyult a csak sugárkezelést kapó csoportnál. Következtetés:
A neoadjuváns kezelés hatékony módja lehet a reszekabilitás feltételeinek
megteremtésében, ami túlélésbeli előnnyel járhat. A komplex ellátás ellenére a
betegek túlélése továbbra is szerény. Orv Hetil. 2020; 161(11): 425–433.