A humán DNS hordozza az emberi szervezet felépítéséhez és működéséhez szükséges
összes információt, a legtöbb betegség kialakulása azonban elsődlegesen mégsem a
genetikai anyagban rögzített információ változásának következménye. A mutációk
például csak a daganatok 5–10%-ában közvetlen okai a betegség kialakulásának. A
nukleotidszintű genetikai eltérések és strukturális variációk mellett a kromatin
térbeli formaváltozása is hozzájárul a fenotípus kialakulásához a génátíródás,
illetve a jelátviteli utak módosításán keresztül. Az emberi DNS epigenetikai
szabályozás révén folyamatos átrendeződésen megy át. Ilyenkor a DNS
nukleotidszekvenciája, információtartalma nem változik, hanem a szabályozó vagy
kódoló régió válik aktívvá vagy inaktívvá a mindenkori fiziológiás
szükségleteknek, életkori sajátosságoknak megfelelően. A DNS-nek ezt a
szabályozott átrendeződését „remodeling”-nek hívjuk. Ennek célja, hogy a
sejtekben mindig az aktuális működést biztosító fehérjéknek megfelelő
génszakaszok íródjanak át. Ez a működés azonban az életkor előrehaladtával
veszít hatékonyságából, és sok betegség kialakulása éppen az epigenetikai
szabályozás egyensúlyának megbomlására vezethető vissza. Az epigenetikai
változások vizsgálatára és mérésére több olyan régi és új elképzelés, illetve
módszer van, melyek diagnosztikus alkalmazása segítséget adhat a betegségek
korai előrejelzésében. Összefoglaló cikkünk az epigenetikai szabályozás
sokrétűségét kívánja bemutatni, rávilágítva egyes központi molekulák, hormonok
szerepére az öregedésben és az azzal összefüggő betegségek létrejöttében.
Emellett a legújabb epigenetikai vizsgálómódszerek – úgymint a
kromatin-immunprecipitáció (ChIP), a nyitott kromatinrészek feltérképezése, a
metiláltsági szint vizsgálata – lényegét is ismerteti, melyek alkalmasak
lehetnek a közeljövőben diagnosztikus módszerek kidolgozására is. Orv Hetil.
2022; 163(34): 1334–1344.