Bevezetés: A lipidcsökkentés – a mögötte felhalmozódott klinikai
vizsgálati bizonyítékok és az irányelvekben tükröződő jelentős prevenciós
szerepe ellenére – sem a betegek, sem az orvosok értékrendjében nem áll az őt
megillető helyen, nagy távolság van a gyakorlat és az elvek között.
Célkitűzés: A lipidcsökkentő kezelés presztízsének emelése
érdekében az LDL-koleszterin csökkentésének potenciális nyereségét
összehasonlítottuk az általánosan jobban elfogadott thrombocytaaggregáció-gátló
kezelésével. Módszer: A gyulai Békés Megyei Központi Kórház
Pándy Kálmán Tagkórházában 2020. április 1-jétől kezdődően egy éven át akut
coronaria szindróma miatt percutan coronariaintervención átesett 531 beteg
adatait dolgoztuk fel. Szimulációs vizsgálatot végeztünk, melynek során a nagy
klinikai vizsgálatok alapján megbecsültük az optimális lipidcsökkentés és
thrombocytaaggregáció-gátlás egy évre vonatkozó cardiovascularis prevenciós
hatását. Eredmények: Az akut coronaria szindróma miatt kezelt
531 összes beteg esetében, ha az LDL-koleszterin a felvételkor talált 3,37
mmol/l átlagos szinten maradt volna, az indexesemény után egy év alatt 59 nagy
cardiovascularis esemény bekövetkeztével lehetett volna számolni. Ha az
LDL-koleszterint az Európai Kardiológusok Társaságának lipidajánlásában igen
nagy kockázatú célértéknek megadott 1,4 mmol/l-re csökkentenénk le, akkor az
események száma 13-mal, a teoretikus, igen alacsonynak minősíthető, nem célérték
0,5 mmol/l elérésekor pedig 16-tal kevesebb lenne. Az LDL-koleszterin-szint
csökkentésével tehát várhatóan elkerülhető lenne 13, illetve 16 nagy
cardiovascularis esemény. Ha thrombocytaaggregáció-gátlásra csak aszpirint
kapnának a betegek, egy év alatt 14, aszpirin és klopidogrél kombinációval 17,
aszpirint és praszugrélt vagy tikagrelort együtt adva 20-20 esemény lenne
megelőzhető. Megbeszélés: Az LDL-koleszterin-célértékek
elérésének alacsony arányai alapján a lipidcsökkentő kezelés optimalizálásában
világszerte jelentős tartalékok vannak. A kardiológiai gyakorlat egyik
legsérülékenyebb betegcsoportjában, az akut coronaria szindrómán átesett
betegekben a vizsgálat eredményei szerint a lipidcsökkentéssel és a
thrombocytaaggregáció-gátlással hasonló mértékű csökkenést lehetne elérni a nagy
cardiovascularis események számában. Következtetés: A
szimulációs vizsgálat a kétféle beavatkozás összemérhető cardiovascularis
hasznát igazolja. Mivel az irányelvekben előírt LDL-koleszterin-célértékek
elérési aránya nem megfelelő – amiben az orvosok terápiás tehetetlensége nagy
szerepet játszik –, reményeink szerint eredményeink meggyőzik a kollégákat
arról, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az optimálisabb lipidcsökkentésre.
Orv Hetil. 2024; 165(44): 1746–1752.