A rosszindulatú daganatok és a diabetes mellitus epidemiológiai mutatói hasonlóan
változnak, vagyis a világban a rák- és a cukorbetegek száma egyaránt dinamikusan
növekszik. A közös metabolikus és molekuláris háttérrel is magyarázhatóan mind
gyakrabban fordul elő, hogy a két kórállapot egyazon betegen szinkrón vagy
metakrón módon manifesztálódik. Ebből adódóan egyre több esetben szükséges
egyidejű kezelésük. Mindez egy új tudomány, az onkodiabetológia alapjait is
megveti, melynek egyik fontos célja lehet az antineoplasztikus és antidiabetikus
terápiák kombinációinak optimalizálása. A tumorellenes készítmények tekintetében
figyelembe kell venni a komplex anyagcserét befolyásoló mellékhatásaikat,
különösen az inzulinrezisztenciát fokozó és az inzulinszekréciót csökkentő
diabetogén effektusaikat. Az antidiabetikumok vonatkozásában pedig mérlegelni
szükséges a tumorprevencióban betöltött általános szerepüket, valamint a
kemoterápiák toxicitását mérséklő és a daganatok kemorezisztenciáját áttörő
hatásaikat. Jelen közleményünkben megvizsgáljuk az antineoplasztikus ágensek
effektivitásának és a szervezet glükometabolikus állapotának összefüggéseit, a
diabeteses rákbetegek onkoterápiájának sajátosságait, valamint áttekintjük a
diabetogén hatás szempontjából legnagyobb súlyú citosztatikus szereket.
Ismertetjük a másodlagos diabetes főbb tulajdonságait és altípusait, illetve
részletesen tárgyaljuk a daganatok és a daganatellenes kezelések által kiváltott
hyperglykaemia és cukorbetegség, különösen a pancreatogen diabetes specifikus
jellemzőit. Végül az onkodiabetológiának a daganatos betegek ellátásában
betöltött helyét és szerepét igyekszünk meghatározni. Kutatásaink során
részletesen felmértük az onkológiai gyakorlatban jelenleg használt klasszikus
citosztatikumok, molekulárisan célzott terápiák, valamint a különböző endokrin
manipulációk glükometabolikus hatásait. Ehhez közel 300 gyógyszer törzskönyvi
leírását és irodalmi hátterét tekintettük át. Megállapítottuk, hogy minden
harmadik daganatellenes hatóanyag kedvezőtlenül befolyásolhatja a
szénhidrátháztartást. Tapasztalatainkról részletesebben további közleményeinkben
számolunk be. Orv Hetil. 2022; 163(41): 1614–1628.