Paradigmaváltás szükségessége a tudományos teljesítmény értékelése során

Abstract

A környezettudomány és ökológia tudomány-részterületen az 1980-as évektől a magyar levelezési című szerzők tudományos publikációinak átlagos szerzőszáma a többi, magyar levelezési című szerzőt nem tartalmazó publikáció átlagos szerzőszámához képest szignifikánsan nagyobb mértékben nőtt. A publikációk szerzőszámának növekedésével nő a valószínűsége annak, hogy olyan is társszerzőként szerepel a közleményben, aki nem teljesíti a szerzőségi kritériumokat. A szerzőségi kritériumok be nem tartása és ebből adódóan a ki nem érdemelt szerzőség az etikai problémákon kívül a tudományos kommunikációs rendszer hitelességét és a tudományos teljesítmény objektív megítélését is veszélyezteti. A napjainkban általánosan elfogadott, a szerzők hozzájárulását mellőző, súlyozatlan kredit-hozzárendelésen alapuló tudományos teljesítményt mérő módszer elavult, igazságtalan, és elősegíti a szerzőséget érintő visszaéléseket. Emiatt a tudományos teljesítmény értékelése során paradigmaváltásra van szükség, a szerzői hozzájárulás mértékének figyelembevétele elengedhetetlen a publikációk után járó kreditek (tudománymetriai mérőszámok) elosztásánál. ABSTRACTIn the environmental sciences and ecology papers since the 1980s the average number of Hungarian scientist(s) as authors of has increased more significantly than in papers without Hungarian scientist(s). The probability of a paper containing a coauthor that does not meet authorship guidelines increases significantly with the number of authors per paper. Non-compliance with authorship guidelines and undeserved authorship brings up not only ethical issues, but damages both the authenticity of scientific communication system and the objective assessment of scientific output of individual scientists. In assessment and ranking of individual scientists, the nowadays generally accepted and used full counting scheme (each author gets full credit for a paper) is apparently unfair, and contributes to authorship abuses and to unjustified inflation of coauthors. To suppress a tendency to 'byline banditry' author contributions should be considered during the assessment and ranking of researchers. The methodology of this fractional or authorship-weighted counting scheme (distributing credit of publication among coauthors according to the rank of authors) has been already developed, there is only an urgent need for paradigm shift in the assessment of scientific output.